MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (4)

 

4. rész: Jó, jó, de mit lehet tenni?

Hogyan lehetne mérsékelni az erőszakot? A médiában jelzésekkel látják el a műsorokat, amik elvileg megakadályozzák, hogy egyes káros tartalmakhoz az éretlen korosztályok hozzáférhessenek (pl. 18-as karika). Azonban ezek félrevezetőek, és nem érik el a céljukat. Ugyanis a nyíltan szexuális tartalmú, de nem erőszakos filmek szigorúbb megítélés alá esnek, mint az erőszakot élesben ábrázoló akciófilmek. Nyilván a médiahasználat valamilyen szintű korlátozása, a biztonságos médiafogyasztás, a szülői felügyelet lehet egyfajta megoldás.

Az agresszív viselkedés büntetése is hatékony lehet, de csak korlátok között. Egyrészt csakis szerető közegben és megfontoltan alkalmazva lehet hatásos. Másrészt nem mindegy a mértéke. A szigorú büntetés rendkívüli mértékben frusztráló hatású; a frusztráció pedig az agresszió egyik legalapvetőbb oka. Ráadásul a szigor gyakran eredményez behódolást, de nem válik a gyermekben belsővé. Vagyis amikor a büntetést kiosztó szülő jelen van, akkor kerüli az agresszív megnyilvánulást, de mivel nem tette magáévá, hogy az rossz viselkedés, a szülő távollétében továbbra is alkalmazza. Ahhoz, hogy hosszú ideig fennmaradó, nem agresszív jellegű viselkedésmintákat tudjunk kialakítani, az szükséges, hogy a gyermek olyan értékrendszert fogadjon el, amelyben az agresszivitás negatív minősítést kap. Enyhe büntetésnél viszont a gyermek nem tudja meggyőzni magát arról, hogy azért nem tesz meg valamit, mert akkor ő nagy büntetést kap, hiszen ez egyszerűen nem igaz -, de valamiképpen mégis igazolnia kell azt a tényt, hogy engedelmeskedik. Ezért saját belső igazolását kell működésbe hoznia ahhoz, hogy bizonyítani tudja azt, amiért uralkodik magán. Így meggyőzi magát, és ezzel nem csupán megmagyarázza, igazolja, érthetővé teszi a pillanatnyi viselkedését, hanem ami még fontosabb: csökkenti annak a valószínűségét, hogy a jövőben is megteszi a kifogásolt dolgot.

Alternatív viselkedésformák kialakítása is hatékony lehet; ilyen például a konstruktivitás. A frusztráció nem vezet szükségképpen agresszióhoz - ellenkezőleg, konstruktív viselkedést is eredményezhet, ha előzetes gyakorlás révén a békés megnyilvánulásokat vonzóvá és követésre érdemessé tették.

Naivitás volna elvárni, hogy a gyerekek többsége spontán módon válassza a konstruktívitást, hiszen a külvilág folytonosan azt igazolja számunkra, hogy a nézeteltérések és frusztráló helyzetek erőszakos megoldása nem csupán uralkodó, hanem egyúttal nagyra becsült érték is (ld. filmhősök). Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink, miközben felnőnek, meg is kedveljék az alternatív, nem agresszív stratégiákat, célszerű volna ezeket speciális módszerekkel begyakoroltatni velük; és egyúttal arra biztatnáni őket, hogy használják is a tanultakat. Leginkább az „empátiafejlesztő gyakorlatok" alkalmasak az agresszivitás csökkentésére - minél nagyobb empátiás képességgel rendelkezik valaki, annál kevésbé fog agresszív cselekedetekhez folyamodni. (Elliot Aronson után szabadon)