Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Fizikai színház

 

táncszínház és prózai színház között

Emlékszem, kamaszkoromban tátott szájjal néztem minden és bármilyen táncost vagy táncos produkciót. Egy-egy ilyen élmény után rögtön alapítottunk a lány osztálytársakkal egy „dzsesszabalett” csoportot; majd bőszen nekikezdtünk koreográfiát gyártani, és megszervezni a közönség előtti bemutatót. Ahogy látom, ez azóta sem változott: a 12-15 éves lányok zöme ma is imád táncolni és mások előtt tánccal szerepelni. 

Sok kamaszlány annyira megszereti ezt a mozgásformát, hogy elhatározza: táncművész lesz.

Nagyon népszerű a tinik körében egy másik önkifejezési forma is, a színjátszózás. 

Kiskorban számosan álmodoznak arról, hogy színészek lesznek – reflektorfényben sütkérező hírességek.

Ma még nem annyira közismert, de létezik egy olyan műfaj, ami ezt a kétféle vágyakozást együtt tudja kielégíteni; ez pedig a fizikai színház. 

Ebben a fő hangsúly a játszók mozgásán alapul, mégsem pusztán tánc; és gyakran használ szavakat is, mégsem a szöveg a lényege. A „test-színháznak” is nevezett stílusban a testmozgás és a fizikai kifejezés központi szerepet kap; az érzelmek kifejezése és a történetek elmesélése itt a testnyelvre hárul. A játszók a szerepek megformálásában a mozdulatokat, a testtartást, a gesztusokat és a mimikát használják a művészi üzenetek tolmácsolására; a szöveg másodlagos szerepű.

Már a hazai színművészeti képzésben is megjelent a fizikai színház tanítása, de 

a fiatalabb életkorban lévőknek még nincs túl sok lehetősége részt venni ilyen táncos-mozgásos-színjátszós tevékenységben, még hiányoznak az erre szakosodott csoportok. 

Pedig számos előnye van. Például nem kell már kiskorban elkezdeni (ahogy a klasszikus balettet); a testnyelvi kifejezés jóval könnyebben elsajátítható, mint a művészi szövegmondás (sokszor azon bukik meg egy gyerekszínjátszó előadás, hogy a gyerekek „iskolásan”, modorosan tudnak csak szöveget mondani); nem kizáró ok, ha nem „táncos alkat” valaki (a legtöbb táncműfajban ezzel szemben különleges adottságokkal lehet csak érvényesülni). Egyszerűbben: 12-15 éves kamaszlányok (és –fiúk) számára kifejezetten alkalmas önkifejezési forma.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen
Megjegyzés küldése
Mutass többet »