Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Fizikai színház

 

táncszínház és prózai színház között

Emlékszem, kamaszkoromban tátott szájjal néztem minden és bármilyen táncost vagy táncos produkciót. Egy-egy ilyen élmény után rögtön alapítottunk a lány osztálytársakkal egy „dzsesszabalett” csoportot; majd bőszen nekikezdtünk koreográfiát gyártani, és megszervezni a közönség előtti bemutatót. Ahogy látom, ez azóta sem változott: a 12-15 éves lányok zöme ma is imád táncolni és mások előtt tánccal szerepelni. 

Sok kamaszlány annyira megszereti ezt a mozgásformát, hogy elhatározza: táncművész lesz.

Nagyon népszerű a tinik körében egy másik önkifejezési forma is, a színjátszózás. 

Kiskorban számosan álmodoznak arról, hogy színészek lesznek – reflektorfényben sütkérező hírességek.

Ma még nem annyira közismert, de létezik egy olyan műfaj, ami ezt a kétféle vágyakozást együtt tudja kielégíteni; ez pedig a fizikai színház. 

Ebben a fő hangsúly a játszók mozgásán alapul, mégsem pusztán tánc; és gyakran használ szavakat is, mégsem a szöveg a lényege. A „test-színháznak” is nevezett stílusban a testmozgás és a fizikai kifejezés központi szerepet kap; az érzelmek kifejezése és a történetek elmesélése itt a testnyelvre hárul. A játszók a szerepek megformálásában a mozdulatokat, a testtartást, a gesztusokat és a mimikát használják a művészi üzenetek tolmácsolására; a szöveg másodlagos szerepű.

Már a hazai színművészeti képzésben is megjelent a fizikai színház tanítása, de 

a fiatalabb életkorban lévőknek még nincs túl sok lehetősége részt venni ilyen táncos-mozgásos-színjátszós tevékenységben, még hiányoznak az erre szakosodott csoportok. 

Pedig számos előnye van. Például nem kell már kiskorban elkezdeni (ahogy a klasszikus balettet); a testnyelvi kifejezés jóval könnyebben elsajátítható, mint a művészi szövegmondás (sokszor azon bukik meg egy gyerekszínjátszó előadás, hogy a gyerekek „iskolásan”, modorosan tudnak csak szöveget mondani); nem kizáró ok, ha nem „táncos alkat” valaki (a legtöbb táncműfajban ezzel szemben különleges adottságokkal lehet csak érvényesülni). Egyszerűbben: 12-15 éves kamaszlányok (és –fiúk) számára kifejezetten alkalmas önkifejezési forma.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...