Ugrás a fő tartalomra

TUDÁSTÁR - Fizikai színház

 

táncszínház és prózai színház között

Emlékszem, kamaszkoromban tátott szájjal néztem minden és bármilyen táncost vagy táncos produkciót. Egy-egy ilyen élmény után rögtön alapítottunk a lány osztálytársakkal egy „dzsesszabalett” csoportot; majd bőszen nekikezdtünk koreográfiát gyártani, és megszervezni a közönség előtti bemutatót. Ahogy látom, ez azóta sem változott: a 12-15 éves lányok zöme ma is imád táncolni és mások előtt tánccal szerepelni. 

Sok kamaszlány annyira megszereti ezt a mozgásformát, hogy elhatározza: táncművész lesz.

Nagyon népszerű a tinik körében egy másik önkifejezési forma is, a színjátszózás. 

Kiskorban számosan álmodoznak arról, hogy színészek lesznek – reflektorfényben sütkérező hírességek.

Ma még nem annyira közismert, de létezik egy olyan műfaj, ami ezt a kétféle vágyakozást együtt tudja kielégíteni; ez pedig a fizikai színház. 

Ebben a fő hangsúly a játszók mozgásán alapul, mégsem pusztán tánc; és gyakran használ szavakat is, mégsem a szöveg a lényege. A „test-színháznak” is nevezett stílusban a testmozgás és a fizikai kifejezés központi szerepet kap; az érzelmek kifejezése és a történetek elmesélése itt a testnyelvre hárul. A játszók a szerepek megformálásában a mozdulatokat, a testtartást, a gesztusokat és a mimikát használják a művészi üzenetek tolmácsolására; a szöveg másodlagos szerepű.

Már a hazai színművészeti képzésben is megjelent a fizikai színház tanítása, de 

a fiatalabb életkorban lévőknek még nincs túl sok lehetősége részt venni ilyen táncos-mozgásos-színjátszós tevékenységben, még hiányoznak az erre szakosodott csoportok. 

Pedig számos előnye van. Például nem kell már kiskorban elkezdeni (ahogy a klasszikus balettet); a testnyelvi kifejezés jóval könnyebben elsajátítható, mint a művészi szövegmondás (sokszor azon bukik meg egy gyerekszínjátszó előadás, hogy a gyerekek „iskolásan”, modorosan tudnak csak szöveget mondani); nem kizáró ok, ha nem „táncos alkat” valaki (a legtöbb táncműfajban ezzel szemben különleges adottságokkal lehet csak érvényesülni). Egyszerűbben: 12-15 éves kamaszlányok (és –fiúk) számára kifejezetten alkalmas önkifejezési forma.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...