TUDÁSTÁR - Tréning

 

A tréning szó gyakorlatozást jelent, a sportból került át más területekre, így tágabb értelemben „saját élményű tanulást” értünk alatta. 

Tréningezéssel úgy sajátíthatunk el dolgokat, hogy közben jól érezzük magunkat – épp attól hasznos, hogy a tanuláshoz általában kötődő érzet, miszerint az csakis nehéz erőfeszítés lehet, a tréningből hiányzik.

A tréningek egyik - mára agyon elterjedt – formája a csapatépítő tréning. Ugyanis az üzleti világban egy fordulat játszódott le a múlt század közepén: fokozatosan rájöttek ugyanis ebben a szférában, hogy a rideg számok és a száraz tények ugyan objektívek, mégsem garantálják önmagukban az ezekkel dolgozó munkatársak tökéletes teljesítményét. Hiszen emberek dolgoznak az adatokkal, így szükségük van szociális és érzelmi impulzusokra is a munkahelyükön. A kreativitás, a humor, a barátias egymáshoz kapcsolódás és az időnkénti környezetváltozás növeli a motivációt, fokozza a koncentrációt, megerősíti a munkahelyhez fűződő elkötelezettséget és nem utolsó sorban új energiákat szabadít fel. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy 

a kollektívák tagjainak kiégése elkerülésére és munkateljesítményük növelésére alkalmas eszközt 

keressenek az üzleti vállalkozások. Ebből született meg a csapatépítő tréning; és a legnagyobb cégek ráadásul főállású trénereket alkalmaznak erre a célra.

A csapatépítő tréningek sokfélék lehetnek; a megfelelően képzett és tapasztalt trénerek számos lehetőséget ismernek arra, hogy az adott csapat számára a legalkalmasabb eszközöket kínálják. A játékok és gyakorlatok alkalmazása függ a csapat pillanatnyi állapotától, játékkedvétől, igényeitől – tréningvezetéskor én magam is folyamatosan monitorozom ezeket, és ehhez igazítom a foglalkozás menetét.

A legjobb csapatépítők azok, amik egy a megszokott környezettől eltérő helyen valósulnak meg, és lehetőleg több naposak; 

de 1-1 rövidebb program is elérheti a célját. Általánosságban nehéz megfogalmazni, mi is történik egy ilyen alkalommal, hisz az ügyfelek igényei is szerteágazóak. Ami biztos, hogy mindig szükség van ráhangolódást segítő, a bizalmi légkört megalapozó játékokra és gyakorlatokra; például részben fizikai aktivitásra épülő bizalom-erősítő, ön- és társismereti, valamint kommunikációs játékokat és gyakorlatokat alkalmazunk.

A közös játékélmény egyszeri alkalommal is erősíti a csoportkohéziót – 

egyetlen tréning célja ez lehet. A drámajátékokkal azonban el lehet juttatni egy csapatot a problémamegoldó drámáig. Ennek az a lényege, hogy a tréner vezetésével mesterségesen létrehoznak a valóságra hasonlító helyzeteket, majd begyakorolják a jó megoldásokat. Közösen felépítenek egy képzeletbeli (fiktív) világot azért, hogy tét nélkül valós tapasztalatokra és tudásra tegyenek szert a munkájukban (és az életben) előfordulható helyzetekről. Mindehhez színházi technikákat alkalmaz a tréner.

A fentiekből már kiderült, hogy univerzális lehetőségről van szó – 

bármilyen csapatot érthetünk a csapatépítés alatt: 

munkahelyi, iskolai, sportolói közösségek, azonos hobbit gyakorló csoportok, baráti társaságok. Egy dolog biztosan mindegyikre igaz: az a jótékony hatás, ami kíséri a tréninget – a  közösség megerősödése és a hosszú időre előre biztosított feltöltődés.