Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 1-2. rész

 

Tipikus emberi viselkedés

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (1) Aki szeret szenvedni.

Ismerek ilyen embert, és mivel szeretem, fáj látnom, hogy folyton kínozza magát. Majdnem teljesen függetlenül attól, hogy valóban történnek-e vele szenvedésre okot adó dolgok, csakis annyit lát meg az életből és az életéből, ami miatt sajnálhatja magát. Még csak nem is az a lényeges számára, hogy mások sajnálják – az ilyen típus nem mindig várja el ezt -, a lételeme a ború. 

Már ébredéskor keserű, hisz semmi jót nem remél az aznaptól –

 rettenetes lesz, mint minden nap azt megelőzően -; ha jó hírt hall, annak nem örül, mert nem hiszi el vagy biztos benne, hogy úgyis rosszba fordul. Tanulmányaiban, munkájában nem talál örömet, a kínjait növelő rabságnak látja. Kapcsolatait csakis panaszkodásra használja; azt szereti, aki vele együtt kesereg – azzal nem szeret beszélni, aki a panaszaira megoldásokkal áll elő, hisz az megpróbálja megfosztani őt hőn dédelgetett pesszimizmusától.

Közhelyes, de tényleg minden felnőtt ember átesett már fájó dolgokon, és mindenkinek a saját tragédiái a legnagyobb tragédiák – 

nem lehet összehasonlítani a traumáink nagyságát 

(még ha az embereknek késztetése is van erre). Az a nem mindegy, hogy hogyan küzdünk meg ezekkel, hogyan éljük tovább az életünket.

A szenvedni szerető barátot az ember legszívesebben megrázná, hogy „Hagyd már, hogy segítsek, segítsünk, vagy legalább segíts magadon!”; és volna millió egy tanácsunk, tippünk, ötletünk, mivel tudnánk megszabadítani őt az állandó kesergéstől. Mert tudni véljük, hogy az, ahogyan ő él, úgy nem lehet élni, az önpusztítás, az minden élvezhető dologból kimaradás, az mindenkit magától elmarás.

De van egy rossz (vagy jó?) hírem: mások viselkedését nem tudod megváltoztatni, csak a te hozzáállásodat. 

Ha szenvedni szerető ember van a környezetedben, és te ettől rosszul érzed magad, az nem segít, ha a megváltoztatására teszel erőfeszítéseket. Nem fog sikerülni. De két dolgot tehetsz: egyrészt a saját vele kapcsolatos viselkedésedet állítsd át úgy, hogy az neked komfortos legyen; másrészt minél jobban igyekezz megérteni az emberi viselkedést – hogy az előzőt sikeresen megtehesd.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (2) Aki magát megtagadva is optimista.

Ismerek ilyen embert, és mivel kedvelem, szeretném felhívni a figyelmet a típusára. Mert annak ellenére, hogy az optimisták közé tartozik, neki is szüksége van (lenne) odafigyelésre. Ám az olyanoktól, mint ő, a környezetük kapni szeret – és gyakran elfeledkeznek róla a körülötte élők, hogy neki is szüksége lenne néha arra, hogy valaki levegye róla a fáradhatatlansága súlyát. Hiszen fáradhatatlan: mindig talpraesik, mindenre van ötlete, tud továbblépni; ott áll mindenki mellett, aki kéri (és kérés nélkül is, mert kiváló radarja van észrevenni mások szükségleteit). 

Derűt sugároz, megold; a dolgok jó oldalát keresi és a rosszat megpróbálja kompenzálni - 

azt a látszatot kelti, mintha vele mindig minden rendben lenne. Pedig őt is érik veszteségek, neki is meg kell küzdenie nehézségekkel, meg kell találnia magában az erőt a túljutásokhoz.

Ő az a típusú ember, aki szinte magában sem tudatosítja, amikor támogatásra volna szüksége; optimista természetével saját magát is meggyőzi arról, hogy ’majdcsak túllendül a problémáin, nem kell azokkal másokat terhelnie. Ez azonban csapdahelyzet: a legfőbb ára a derűlátásának, hogy a környezete nem hiszi el neki, hogy ő lehet rossz passzban – így amikor nagy ritkán (igen finoman) jelzi mások felé, hogy most őt emelje meg valaki, az észrevétlen marad.

Mivel alaptétel, hogy 

mások viselkedését nem tudod megváltoztatni, csak a te hozzáállásodat, 

ezért, ha fontos neked, akkor ne akard rávenni az igényei jobb kommunikálására – nem fog sikerülni. Úgy tudsz a barátja lenni, ha empátiával fordulsz felé; és anélkül, hogy kérné vagy akár finoman jelezné, megemeled őt, amikor erre van szüksége. És minél jobban igyekezz megérteni az emberi viselkedést – hogy ezt sikeresen megtehesd.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...