Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 3-4. rész

 

Az emberi viselkedés

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (3) Aki folyton hisztizik.

Ismerek ilyen embert, és mivel kedvelem, szeretném megmutatni, hogy érdemes meglátni az ilyen típusú viselkedés mögött is az esendő embert.

A hisztiző ember a tehetetlenségét fejezi ki kontroll nélkül, kifelé. Valamit nagyon szeretne megkapni – de ebben megakadályozzák; vagy valamiről szent meggyőződése, hogy ő látja jól – de beleütközik a többiek értetlenségébe. Tehetetlen mások ellenállásával vagy szándékaival szemben; vagy a megváltoztathatatlan körülményeken lehetetlen úrrá lennie. Ilyen helyzetekben nincs más eszköze, mint a hiszti – nem rendelkezik más megküzdési stratégiával; 

nem tanulta meg a frusztráló helyzetek elfogadhatóbb kezelését. 

Olyan, mintha megrekedt volna egy kamasz szintjén: elmulasztotta megtanulni az önuralmat, ezért amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, akkor kivetkőzik magából. A viselkedésével eltaszítja magától a környezetét, azoknak is egyre elviselhetetlenebb, akik egyébként szeretik őt. A hiszti eszközével sem tudja érvényesíteni az akaratát – sőt, még nagyobb ellenállást vált ki a környezetéből. Mindezt érzi, sőt tudja is, épp ezért tulajdonképpen jobban szenved önmagától, mint tőle a többiek – de magával szemben is tehetetlen: nem ismer más módokat vagy a legrosszabb esetben nem is akar másként viselkedni; annyira lehetetlennek érzi a helyzetét, hogy pusztít maga körül „akkor már pusztuljon minden” alapon.

Nyilván eljuthat odáig, hogy felismeri: változtatnia kellene – jó esetben tesz is lépéseket ezirányba. De erre kívülről rávenni nem lehet, ezt 

a változást neki magának kell akarnia. 

Ha ilyen emberrel van kapcsolatod, ne feledd: mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, csak a magad hozzáállását. Ne menj bele a játszmáiba, törd meg azokat nem várt módon való reagálással, és bátran fejezd ki a nemtetszésedet; ugyanakkor legyél vele empatikus. És minél jobban igyekezz megérteni az emberi viselkedést – hogy ezeket sikeresen megtehesd.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (4) Aki mindig mindent (jobban) tud

Ismerek ilyen embert, és tulajdonképpen kedvelem is – nemazért, mert a tanácsai mindig használnak, inkább azért – és ez tudom, nem szép tőlem -, mert jókat szórakozom rajta. Eleinte idegesített, mert ha bármi szóba került köztünk, ő a téma megfellebbezhetetlen szakértőjeként mutatta magát, miközben a saját véleményem kifejtésére nem adott módot. Később rájöttem, hogy a számomra igazán fontos témákban van más, akihez fordulhatok – így a vele való találkozásoknak immár a humoros oldalát tudtam figyelni.

Az ilyen emberre mondják, hogy tudálékos. 

Nincs olyan dolog, aminek ne lenne a felkent papja: mindent tud és mindent jobban tud mindenki másnál.

 Nem csak erről van meggyőződve, hanem egyben arról is, hogy rajta kívül mindenki hülyeséget beszél. Ha próbálsz ellenérvelni, a meglátásaidat szinte irigylendő magabiztossággal söpri le; jó esetben elnézően, rosszabb esetben lenézően tekint rád – mint szerencsétlen tudatlanra vagy félrevezetettre. Ami a legbosszantóbb: kéretlenül is zúdítja rád az okosságait. Lehetetlen elterelned a tanácsai osztogatásától; nem tudod lerázni, szinte zaklat.

Persze jó sokszor előfordul, hogy később bebizonyosodik: nem volt igaza valamiben. Azt hiszed, ekkor belátja a tévedését? Dehogy! Tipikus a reakciója: elmagyarázza neked, hogy tulajdonképpen te voltál az, aki a tévesnek bizonyult állítást tetted, ő pont az ellenkezőjét állította – ezért lett igaza. Addig csűri-csavarja a mondandóját, míg már-már magad is elhiszed, hogy az eredeti beszélgetésben te voltál a rossz véleményen.

Mivel mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, így – 

ha ilyen mindentudó emberrel kerülsz kapcsolatba – csak a magad hozzáállásán lehetséges változtatnod. 

Mondanám, hogy kerüld el messzire, de ez nyilván nem mindig lehetséges. Talán tényleg a humor a legjobb megoldás: ahelyett, hogy felbosszantanád magad az efféle ismerősöd okoskodásain, szemléld derűvel, és fogd fel az emberi viselkedésről megszerezhető tudásnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Enn...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...