Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 3-4. rész

 

Az emberi viselkedés

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (3) Aki folyton hisztizik.

Ismerek ilyen embert, és mivel kedvelem, szeretném megmutatni, hogy érdemes meglátni az ilyen típusú viselkedés mögött is az esendő embert.

A hisztiző ember a tehetetlenségét fejezi ki kontroll nélkül, kifelé. Valamit nagyon szeretne megkapni – de ebben megakadályozzák; vagy valamiről szent meggyőződése, hogy ő látja jól – de beleütközik a többiek értetlenségébe. Tehetetlen mások ellenállásával vagy szándékaival szemben; vagy a megváltoztathatatlan körülményeken lehetetlen úrrá lennie. Ilyen helyzetekben nincs más eszköze, mint a hiszti – nem rendelkezik más megküzdési stratégiával; 

nem tanulta meg a frusztráló helyzetek elfogadhatóbb kezelését. 

Olyan, mintha megrekedt volna egy kamasz szintjén: elmulasztotta megtanulni az önuralmat, ezért amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, akkor kivetkőzik magából. A viselkedésével eltaszítja magától a környezetét, azoknak is egyre elviselhetetlenebb, akik egyébként szeretik őt. A hiszti eszközével sem tudja érvényesíteni az akaratát – sőt, még nagyobb ellenállást vált ki a környezetéből. Mindezt érzi, sőt tudja is, épp ezért tulajdonképpen jobban szenved önmagától, mint tőle a többiek – de magával szemben is tehetetlen: nem ismer más módokat vagy a legrosszabb esetben nem is akar másként viselkedni; annyira lehetetlennek érzi a helyzetét, hogy pusztít maga körül „akkor már pusztuljon minden” alapon.

Nyilván eljuthat odáig, hogy felismeri: változtatnia kellene – jó esetben tesz is lépéseket ezirányba. De erre kívülről rávenni nem lehet, ezt 

a változást neki magának kell akarnia. 

Ha ilyen emberrel van kapcsolatod, ne feledd: mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, csak a magad hozzáállását. Ne menj bele a játszmáiba, törd meg azokat nem várt módon való reagálással, és bátran fejezd ki a nemtetszésedet; ugyanakkor legyél vele empatikus. És minél jobban igyekezz megérteni az emberi viselkedést – hogy ezeket sikeresen megtehesd.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (4) Aki mindig mindent (jobban) tud

Ismerek ilyen embert, és tulajdonképpen kedvelem is – nemazért, mert a tanácsai mindig használnak, inkább azért – és ez tudom, nem szép tőlem -, mert jókat szórakozom rajta. Eleinte idegesített, mert ha bármi szóba került köztünk, ő a téma megfellebbezhetetlen szakértőjeként mutatta magát, miközben a saját véleményem kifejtésére nem adott módot. Később rájöttem, hogy a számomra igazán fontos témákban van más, akihez fordulhatok – így a vele való találkozásoknak immár a humoros oldalát tudtam figyelni.

Az ilyen emberre mondják, hogy tudálékos. 

Nincs olyan dolog, aminek ne lenne a felkent papja: mindent tud és mindent jobban tud mindenki másnál.

 Nem csak erről van meggyőződve, hanem egyben arról is, hogy rajta kívül mindenki hülyeséget beszél. Ha próbálsz ellenérvelni, a meglátásaidat szinte irigylendő magabiztossággal söpri le; jó esetben elnézően, rosszabb esetben lenézően tekint rád – mint szerencsétlen tudatlanra vagy félrevezetettre. Ami a legbosszantóbb: kéretlenül is zúdítja rád az okosságait. Lehetetlen elterelned a tanácsai osztogatásától; nem tudod lerázni, szinte zaklat.

Persze jó sokszor előfordul, hogy később bebizonyosodik: nem volt igaza valamiben. Azt hiszed, ekkor belátja a tévedését? Dehogy! Tipikus a reakciója: elmagyarázza neked, hogy tulajdonképpen te voltál az, aki a tévesnek bizonyult állítást tetted, ő pont az ellenkezőjét állította – ezért lett igaza. Addig csűri-csavarja a mondandóját, míg már-már magad is elhiszed, hogy az eredeti beszélgetésben te voltál a rossz véleményen.

Mivel mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, így – 

ha ilyen mindentudó emberrel kerülsz kapcsolatba – csak a magad hozzáállásán lehetséges változtatnod. 

Mondanám, hogy kerüld el messzire, de ez nyilván nem mindig lehetséges. Talán tényleg a humor a legjobb megoldás: ahelyett, hogy felbosszantanád magad az efféle ismerősöd okoskodásain, szemléld derűvel, és fogd fel az emberi viselkedésről megszerezhető tudásnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen