Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 3-4. rész

 

Az emberi viselkedés

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (3) Aki folyton hisztizik.

Ismerek ilyen embert, és mivel kedvelem, szeretném megmutatni, hogy érdemes meglátni az ilyen típusú viselkedés mögött is az esendő embert.

A hisztiző ember a tehetetlenségét fejezi ki kontroll nélkül, kifelé. Valamit nagyon szeretne megkapni – de ebben megakadályozzák; vagy valamiről szent meggyőződése, hogy ő látja jól – de beleütközik a többiek értetlenségébe. Tehetetlen mások ellenállásával vagy szándékaival szemben; vagy a megváltoztathatatlan körülményeken lehetetlen úrrá lennie. Ilyen helyzetekben nincs más eszköze, mint a hiszti – nem rendelkezik más megküzdési stratégiával; 

nem tanulta meg a frusztráló helyzetek elfogadhatóbb kezelését. 

Olyan, mintha megrekedt volna egy kamasz szintjén: elmulasztotta megtanulni az önuralmat, ezért amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, akkor kivetkőzik magából. A viselkedésével eltaszítja magától a környezetét, azoknak is egyre elviselhetetlenebb, akik egyébként szeretik őt. A hiszti eszközével sem tudja érvényesíteni az akaratát – sőt, még nagyobb ellenállást vált ki a környezetéből. Mindezt érzi, sőt tudja is, épp ezért tulajdonképpen jobban szenved önmagától, mint tőle a többiek – de magával szemben is tehetetlen: nem ismer más módokat vagy a legrosszabb esetben nem is akar másként viselkedni; annyira lehetetlennek érzi a helyzetét, hogy pusztít maga körül „akkor már pusztuljon minden” alapon.

Nyilván eljuthat odáig, hogy felismeri: változtatnia kellene – jó esetben tesz is lépéseket ezirányba. De erre kívülről rávenni nem lehet, ezt 

a változást neki magának kell akarnia. 

Ha ilyen emberrel van kapcsolatod, ne feledd: mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, csak a magad hozzáállását. Ne menj bele a játszmáiba, törd meg azokat nem várt módon való reagálással, és bátran fejezd ki a nemtetszésedet; ugyanakkor legyél vele empatikus. És minél jobban igyekezz megérteni az emberi viselkedést – hogy ezeket sikeresen megtehesd.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (4) Aki mindig mindent (jobban) tud

Ismerek ilyen embert, és tulajdonképpen kedvelem is – nemazért, mert a tanácsai mindig használnak, inkább azért – és ez tudom, nem szép tőlem -, mert jókat szórakozom rajta. Eleinte idegesített, mert ha bármi szóba került köztünk, ő a téma megfellebbezhetetlen szakértőjeként mutatta magát, miközben a saját véleményem kifejtésére nem adott módot. Később rájöttem, hogy a számomra igazán fontos témákban van más, akihez fordulhatok – így a vele való találkozásoknak immár a humoros oldalát tudtam figyelni.

Az ilyen emberre mondják, hogy tudálékos. 

Nincs olyan dolog, aminek ne lenne a felkent papja: mindent tud és mindent jobban tud mindenki másnál.

 Nem csak erről van meggyőződve, hanem egyben arról is, hogy rajta kívül mindenki hülyeséget beszél. Ha próbálsz ellenérvelni, a meglátásaidat szinte irigylendő magabiztossággal söpri le; jó esetben elnézően, rosszabb esetben lenézően tekint rád – mint szerencsétlen tudatlanra vagy félrevezetettre. Ami a legbosszantóbb: kéretlenül is zúdítja rád az okosságait. Lehetetlen elterelned a tanácsai osztogatásától; nem tudod lerázni, szinte zaklat.

Persze jó sokszor előfordul, hogy később bebizonyosodik: nem volt igaza valamiben. Azt hiszed, ekkor belátja a tévedését? Dehogy! Tipikus a reakciója: elmagyarázza neked, hogy tulajdonképpen te voltál az, aki a tévesnek bizonyult állítást tetted, ő pont az ellenkezőjét állította – ezért lett igaza. Addig csűri-csavarja a mondandóját, míg már-már magad is elhiszed, hogy az eredeti beszélgetésben te voltál a rossz véleményen.

Mivel mások viselkedését megváltoztatni nem tudod, így – 

ha ilyen mindentudó emberrel kerülsz kapcsolatba – csak a magad hozzáállásán lehetséges változtatnod. 

Mondanám, hogy kerüld el messzire, de ez nyilván nem mindig lehetséges. Talán tényleg a humor a legjobb megoldás: ahelyett, hogy felbosszantanád magad az efféle ismerősöd okoskodásain, szemléld derűvel, és fogd fel az emberi viselkedésről megszerezhető tudásnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...