Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - Kiugró, avagy a rögtönzéses szerepjátékok

 

Rögtönzéses szerepjátékok

KIUGRÓ - Ugorj ki a hétköznapokból!

Az alábbi ismertető szöveg azért kapott helyett a blogom "Innováció" oldalán, mert tulajdonképpen egy újításról van benne szó - bár inkább ez kétszeresen is egy régi-új dolog. Ugyanis van egy - a szakmán kívüliek számára általában ismeretlen - eredet: a drámajátékok. A drámajátékok egyik "alfaja", az improvizációra épülő szituációs játékok voltak az ötletadói annak a népszerű televíziós műsornak, amit Beugró néven ismertek meg milliók. Szinte változtatás nélkül kerültek be a műsorba ezek a dráma-szakemberek által évtizedek óta alkalmazott, színjátszók számára alapnak számító szerepjátékok. Majd megszületett a tv-műsor ismertségét kihasználva a Beugró című asztali társasjáték. A Kiugróban tulajdonképpen "visszaveszem" tőlük ezeket a játékokat; amiket magam is hosszú évek óta alkalmazok a gyerekekkel, diákokkal és felnőttekkel folytatott drámás tevékenységek vezetésekor. Íme a történet, ami ehhez a "visszavételhez" kapcsolódva a saját városomban meghirdetett felnőtteknek szóló (szerep)játék kurzus ismertetője:

Régi-új ismerősöm, aki a fővárosban éveken keresztül járt játékcsoportokba, így bíztatta magát (és engem) a minap: 

„Az nem lehet, hogy nincs Szentesen legalább tíz felnőtt ember, akik szívesen játszanának!” 

Összeültünk, mert ő meg van győződve róla, hogy összeállhat egy lelkes csapat, én meg arról, hogy egy izgalmas és hasznos tartalmat adhatok hozzá - így elkezdtünk ötletelni. Ebből született meg a szentesi Kiugró – egy (egyelőre) hat hetes kurzus, amelyben 

matos-dráma-mentorként rögtönzéses (szerep)játékokat kínálok felnőtteknek.

Láttál „Beugró” műsort a tévében vagy játszottál a társasjátékkal? A Kiugró – ahogy a név-választás mutatja – hasonló, ugyanakkor egészen más. Nem közönség szórakoztatására, hanem a magunk örömére mi magunk játszunk „beugrós játékokat”. Ezekben a játékokban egy szabály van: csináld! Nincs kötöttség, nem kell hozzá semmilyen képzettség vagy tehetség – a szerepjátékok a határtalan képzelet és fantázia világát, a játéköröm felszabadultságát jelentik a Kiugróban. A játékok hasonlítanak ugyan a népszerű „Beugróhoz”, de abban nagyon eltérnek, hogy a saját csoportunkra szabottak. Magunk között vagyunk, biztonságban és bizalomban - a lényeg, hogy gyarapodjunk a gyakorlatok és a társak által.

Mindannyian improvizátorok vagyunk, 

hisz nap mint nap váratlan szituációkba csöppenünk, amiket meg kell oldanunk – hogy ezekben minél jobban reagáljunk, az fejleszthető! A Kiugró kurzus során tetszés szerinti helyzetekben lehet az életre gyakorolni – szórakoztató módon, sok nevetéssel.

Mit csinálunk majd? 

Humoros gyakorlatokkal gyorsan megtanuljuk egymás nevét és röviden bemutatkozunk, és máris belevágunk a közepébe: elkezdjük a rögtönzéses játékokat – ezeken keresztül sokkal mélyebben megismerik egymást a résztvevők. Játékmesterként különböző szituációkat kínálok fel, amiket 2-3 fős szerepjátékkal oldanak meg a résztvevők kiscsoportjai. Nem színészkedni kell, hanem pont úgy reagálni, ahogy a hétköznapokban is, amikor mindenféle helyzetekre rögtönözve válaszolunk. Mindenkire sor kerülhet minden alkalommal, mindenki lehet néző és szereplő is – és a kurzus minden foglalkozását játékmesteri rutinom segítségével a résztvevők igényeihez, kedvéhez, érzékenységéhez igazítom.

Mire jó a Kiugró? 

Aki a kurzusra jelentkezik, tulajdonképpen mentális edzéseken való részvételre vállalkozik: a rögtönzéses szerepjáték a lélek és a szellem játékos formálója. Eszköz ahhoz, hogy egyszerű, természetes és könnyed módon kinyissuk magunkat a környezetünk számára. És ahogy egy jó edzés, a Kiugró is boldogsághormonokat szabadít fel a testünkben – így nem csak formálja a személyiségünket, hanem kikapcsolódást ás feltöltekezést is jelent. A legjobb pedig? Szórakozás közben észre sem vesszük, hogy voltaképpen hatalmas mennyiségű „tananyagot” sajátítottunk el: szóbeli kommunikációt, testnyelvet, kooperációt, empátiát, ön- és társismeretet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen