Ugrás a fő tartalomra

INNOVÁCIÓ - Kiugró, avagy a rögtönzéses szerepjátékok

 

Rögtönzéses szerepjátékok

KIUGRÓ - Ugorj ki a hétköznapokból!

Az alábbi ismertető szöveg azért kapott helyett a blogom "Innováció" oldalán, mert tulajdonképpen egy újításról van benne szó - bár inkább ez kétszeresen is egy régi-új dolog. Ugyanis van egy - a szakmán kívüliek számára általában ismeretlen - eredet: a drámajátékok. A drámajátékok egyik "alfaja", az improvizációra épülő szituációs játékok voltak az ötletadói annak a népszerű televíziós műsornak, amit Beugró néven ismertek meg milliók. Szinte változtatás nélkül kerültek be a műsorba ezek a dráma-szakemberek által évtizedek óta alkalmazott, színjátszók számára alapnak számító szerepjátékok. Majd megszületett a tv-műsor ismertségét kihasználva a Beugró című asztali társasjáték. A Kiugróban tulajdonképpen "visszaveszem" tőlük ezeket a játékokat; amiket magam is hosszú évek óta alkalmazok a gyerekekkel, diákokkal és felnőttekkel folytatott drámás tevékenységek vezetésekor. Íme a történet, ami ehhez a "visszavételhez" kapcsolódva a saját városomban meghirdetett felnőtteknek szóló (szerep)játék kurzus ismertetője:

Régi-új ismerősöm, aki a fővárosban éveken keresztül járt játékcsoportokba, így bíztatta magát (és engem) a minap: 

„Az nem lehet, hogy nincs Szentesen legalább tíz felnőtt ember, akik szívesen játszanának!” 

Összeültünk, mert ő meg van győződve róla, hogy összeállhat egy lelkes csapat, én meg arról, hogy egy izgalmas és hasznos tartalmat adhatok hozzá - így elkezdtünk ötletelni. Ebből született meg a szentesi Kiugró – egy (egyelőre) hat hetes kurzus, amelyben 

matos-dráma-mentorként rögtönzéses (szerep)játékokat kínálok felnőtteknek.

Láttál „Beugró” műsort a tévében vagy játszottál a társasjátékkal? A Kiugró – ahogy a név-választás mutatja – hasonló, ugyanakkor egészen más. Nem közönség szórakoztatására, hanem a magunk örömére mi magunk játszunk „beugrós játékokat”. Ezekben a játékokban egy szabály van: csináld! Nincs kötöttség, nem kell hozzá semmilyen képzettség vagy tehetség – a szerepjátékok a határtalan képzelet és fantázia világát, a játéköröm felszabadultságát jelentik a Kiugróban. A játékok hasonlítanak ugyan a népszerű „Beugróhoz”, de abban nagyon eltérnek, hogy a saját csoportunkra szabottak. Magunk között vagyunk, biztonságban és bizalomban - a lényeg, hogy gyarapodjunk a gyakorlatok és a társak által.

Mindannyian improvizátorok vagyunk, 

hisz nap mint nap váratlan szituációkba csöppenünk, amiket meg kell oldanunk – hogy ezekben minél jobban reagáljunk, az fejleszthető! A Kiugró kurzus során tetszés szerinti helyzetekben lehet az életre gyakorolni – szórakoztató módon, sok nevetéssel.

Mit csinálunk majd? 

Humoros gyakorlatokkal gyorsan megtanuljuk egymás nevét és röviden bemutatkozunk, és máris belevágunk a közepébe: elkezdjük a rögtönzéses játékokat – ezeken keresztül sokkal mélyebben megismerik egymást a résztvevők. Játékmesterként különböző szituációkat kínálok fel, amiket 2-3 fős szerepjátékkal oldanak meg a résztvevők kiscsoportjai. Nem színészkedni kell, hanem pont úgy reagálni, ahogy a hétköznapokban is, amikor mindenféle helyzetekre rögtönözve válaszolunk. Mindenkire sor kerülhet minden alkalommal, mindenki lehet néző és szereplő is – és a kurzus minden foglalkozását játékmesteri rutinom segítségével a résztvevők igényeihez, kedvéhez, érzékenységéhez igazítom.

Mire jó a Kiugró? 

Aki a kurzusra jelentkezik, tulajdonképpen mentális edzéseken való részvételre vállalkozik: a rögtönzéses szerepjáték a lélek és a szellem játékos formálója. Eszköz ahhoz, hogy egyszerű, természetes és könnyed módon kinyissuk magunkat a környezetünk számára. És ahogy egy jó edzés, a Kiugró is boldogsághormonokat szabadít fel a testünkben – így nem csak formálja a személyiségünket, hanem kikapcsolódást ás feltöltekezést is jelent. A legjobb pedig? Szórakozás közben észre sem vesszük, hogy voltaképpen hatalmas mennyiségű „tananyagot” sajátítottunk el: szóbeli kommunikációt, testnyelvet, kooperációt, empátiát, ön- és társismeretet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...