Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 1.

Ilyen az ember


A „kedvenc” mondatkezdésem: 

„Én nem vagyok rasszista, de…” 

Általában így próbálja meg igazolni magát az, akinek igenis vannak faji előítéletei. Nem csak faji előítélet létezik, hanem mindenféle más is – a lényege mindegyiknek, hogy egy csoporttal szembeni ellenséges irányultság, aminek nincs valós alapja. Persze az, aki előítéletes, kreál magának alapot a rosszindulatú hozzáállásához – ezek téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások: sztereotípiák, hiedelmek. Ezek a vélt tulajdonságok ellenszenvet, ellenséges érzületeket generálnak a csoporttal szemben, és kirekesztéshez vezetnek.

Az előítéletes ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtől eltekintve - a csoport minden tagja egyforma. 

Nem szereti őket, a velük kapcsolatos tényeket vagy eltorzítja, hogy igazolhassa a gyűlöletét. 

Immúnis mindenféle olyan információval szemben, amely ellentétes gondosan ápolt sztereotípiáival. Ha valaki egy jól eltalált ellenérvet hoz fel előtte, akkor sem változtatja meg az előítéletét, hanem „a kivétel erősíti a szabályt" logikát alkalmazza.

Az előítéletek ma már a szabadságjogokat tiszteletben tartó országokban nem nyíltan, inkább alattomosan működnek.

Rejtetten és/vagy jóindulatúan. Például ha egy férfi agyba-főbe dicséri a feleségét, miszerint mennyire jó anya, hogy rendben tartja az otthonukat és milyen szépen neveli a gyerekeket, míg ő gondoskodik az anyagiakról – ez a dicséret arra szolgál, hogy igazolja a nőknek a hagyományos társadalmi szerepekbe való besorolását, vagyis tulajdonképpen jóndulatú szexizmus. Ez a példa arra is rávilágít, hogy az emberek többsége nincs is tudatában, hogy előítéletesen gondolkodik és cselekszik; hisz a szóbanforgó férj szavai a neje felmagasztalásának tűnnek. Ezekben a kultúrákban előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért az ember nagy gondot fordít arra, hogy igazolja, ha egy csoporttal szemben negatív érzései vannak. Ha például sikerül rábukkannia valamilyen elfogadható indokra, amivel úgy tudja kifejezni az előítéletét, hogy rossz embernek kelljen gondolnia magát, azt megragadja. Így tesznek 

a homofóbok, amikor a Bibliát használják igazolásul.

Az előítéletek a sztereotipizáláson alapulnak. Ez evolúciós örökség: elődeink arra kényszerültek, hogy gyorsan megkülönböztessék az ellenséget a baráttól, ezért a túlélés érdekében a többi embert kategorizálnia kellett. Vagyis egy csoport egészéhez kapcsolunk hozzá tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a csoport tagjai nagyon is különböznek egymástól. Mivel a világ körülöttünk elég bonyolult, ez az akaratlan sztereotipizálás tulajdonképpen az energiatakarékosságot szolgálja. A világhoz való alkalmazkodás része tehát a tipizálás, és mindannyian élünk vele. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...