Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 1.

Ilyen az ember


A „kedvenc” mondatkezdésem: 

„Én nem vagyok rasszista, de…” 

Általában így próbálja meg igazolni magát az, akinek igenis vannak faji előítéletei. Nem csak faji előítélet létezik, hanem mindenféle más is – a lényege mindegyiknek, hogy egy csoporttal szembeni ellenséges irányultság, aminek nincs valós alapja. Persze az, aki előítéletes, kreál magának alapot a rosszindulatú hozzáállásához – ezek téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások: sztereotípiák, hiedelmek. Ezek a vélt tulajdonságok ellenszenvet, ellenséges érzületeket generálnak a csoporttal szemben, és kirekesztéshez vezetnek.

Az előítéletes ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtől eltekintve - a csoport minden tagja egyforma. 

Nem szereti őket, a velük kapcsolatos tényeket vagy eltorzítja, hogy igazolhassa a gyűlöletét. 

Immúnis mindenféle olyan információval szemben, amely ellentétes gondosan ápolt sztereotípiáival. Ha valaki egy jól eltalált ellenérvet hoz fel előtte, akkor sem változtatja meg az előítéletét, hanem „a kivétel erősíti a szabályt" logikát alkalmazza.

Az előítéletek ma már a szabadságjogokat tiszteletben tartó országokban nem nyíltan, inkább alattomosan működnek.

Rejtetten és/vagy jóindulatúan. Például ha egy férfi agyba-főbe dicséri a feleségét, miszerint mennyire jó anya, hogy rendben tartja az otthonukat és milyen szépen neveli a gyerekeket, míg ő gondoskodik az anyagiakról – ez a dicséret arra szolgál, hogy igazolja a nőknek a hagyományos társadalmi szerepekbe való besorolását, vagyis tulajdonképpen jóndulatú szexizmus. Ez a példa arra is rávilágít, hogy az emberek többsége nincs is tudatában, hogy előítéletesen gondolkodik és cselekszik; hisz a szóbanforgó férj szavai a neje felmagasztalásának tűnnek. Ezekben a kultúrákban előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért az ember nagy gondot fordít arra, hogy igazolja, ha egy csoporttal szemben negatív érzései vannak. Ha például sikerül rábukkannia valamilyen elfogadható indokra, amivel úgy tudja kifejezni az előítéletét, hogy rossz embernek kelljen gondolnia magát, azt megragadja. Így tesznek 

a homofóbok, amikor a Bibliát használják igazolásul.

Az előítéletek a sztereotipizáláson alapulnak. Ez evolúciós örökség: elődeink arra kényszerültek, hogy gyorsan megkülönböztessék az ellenséget a baráttól, ezért a túlélés érdekében a többi embert kategorizálnia kellett. Vagyis egy csoport egészéhez kapcsolunk hozzá tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a csoport tagjai nagyon is különböznek egymástól. Mivel a világ körülöttünk elég bonyolult, ez az akaratlan sztereotipizálás tulajdonképpen az energiatakarékosságot szolgálja. A világhoz való alkalmazkodás része tehát a tipizálás, és mindannyian élünk vele. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...