A „kedvenc” mondatkezdésem:
„Én nem vagyok rasszista, de…”
Általában így próbálja meg
igazolni magát az, akinek igenis vannak faji előítéletei. Nem csak faji
előítélet létezik, hanem mindenféle más is – a lényege mindegyiknek, hogy egy
csoporttal szembeni ellenséges irányultság, aminek nincs valós alapja. Persze
az, aki előítéletes, kreál magának alapot a rosszindulatú hozzáállásához – ezek
téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások: sztereotípiák,
hiedelmek. Ezek a vélt tulajdonságok ellenszenvet, ellenséges érzületeket
generálnak a csoporttal szemben, és kirekesztéshez vezetnek.
Az előítéletes ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtől eltekintve - a csoport minden tagja egyforma.
Nem szereti őket, a velük kapcsolatos tényeket vagy eltorzítja, hogy igazolhassa a gyűlöletét.
Immúnis mindenféle olyan információval szemben, amely
ellentétes gondosan ápolt sztereotípiáival. Ha valaki egy jól eltalált
ellenérvet hoz fel előtte, akkor sem változtatja meg az előítéletét, hanem „a
kivétel erősíti a szabályt" logikát alkalmazza.
Az előítéletek ma már a szabadságjogokat tiszteletben tartó országokban nem nyíltan, inkább alattomosan működnek.
Rejtetten és/vagy jóindulatúan. Például ha egy férfi agyba-főbe dicséri a feleségét, miszerint mennyire jó anya, hogy rendben tartja az otthonukat és milyen szépen neveli a gyerekeket, míg ő gondoskodik az anyagiakról – ez a dicséret arra szolgál, hogy igazolja a nőknek a hagyományos társadalmi szerepekbe való besorolását, vagyis tulajdonképpen jóndulatú szexizmus. Ez a példa arra is rávilágít, hogy az emberek többsége nincs is tudatában, hogy előítéletesen gondolkodik és cselekszik; hisz a szóbanforgó férj szavai a neje felmagasztalásának tűnnek. Ezekben a kultúrákban előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért az ember nagy gondot fordít arra, hogy igazolja, ha egy csoporttal szemben negatív érzései vannak. Ha például sikerül rábukkannia valamilyen elfogadható indokra, amivel úgy tudja kifejezni az előítéletét, hogy rossz embernek kelljen gondolnia magát, azt megragadja. Így tesznek
a homofóbok, amikor a Bibliát használják igazolásul.
Az előítéletek a
sztereotipizáláson alapulnak. Ez evolúciós örökség: elődeink arra
kényszerültek, hogy gyorsan megkülönböztessék az ellenséget a baráttól, ezért a
túlélés érdekében a többi embert kategorizálnia kellett. Vagyis egy csoport
egészéhez kapcsolunk hozzá tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a
csoport tagjai nagyon is különböznek egymástól. Mivel a világ körülöttünk elég
bonyolult, ez az akaratlan sztereotipizálás tulajdonképpen az energiatakarékosságot
szolgálja. A világhoz való alkalmazkodás része tehát a tipizálás, és
mindannyian élünk vele. (folyt. köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése