Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 1.

Ilyen az ember


A „kedvenc” mondatkezdésem: 

„Én nem vagyok rasszista, de…” 

Általában így próbálja meg igazolni magát az, akinek igenis vannak faji előítéletei. Nem csak faji előítélet létezik, hanem mindenféle más is – a lényege mindegyiknek, hogy egy csoporttal szembeni ellenséges irányultság, aminek nincs valós alapja. Persze az, aki előítéletes, kreál magának alapot a rosszindulatú hozzáállásához – ezek téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások: sztereotípiák, hiedelmek. Ezek a vélt tulajdonságok ellenszenvet, ellenséges érzületeket generálnak a csoporttal szemben, és kirekesztéshez vezetnek.

Az előítéletes ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtől eltekintve - a csoport minden tagja egyforma. 

Nem szereti őket, a velük kapcsolatos tényeket vagy eltorzítja, hogy igazolhassa a gyűlöletét. 

Immúnis mindenféle olyan információval szemben, amely ellentétes gondosan ápolt sztereotípiáival. Ha valaki egy jól eltalált ellenérvet hoz fel előtte, akkor sem változtatja meg az előítéletét, hanem „a kivétel erősíti a szabályt" logikát alkalmazza.

Az előítéletek ma már a szabadságjogokat tiszteletben tartó országokban nem nyíltan, inkább alattomosan működnek.

Rejtetten és/vagy jóindulatúan. Például ha egy férfi agyba-főbe dicséri a feleségét, miszerint mennyire jó anya, hogy rendben tartja az otthonukat és milyen szépen neveli a gyerekeket, míg ő gondoskodik az anyagiakról – ez a dicséret arra szolgál, hogy igazolja a nőknek a hagyományos társadalmi szerepekbe való besorolását, vagyis tulajdonképpen jóndulatú szexizmus. Ez a példa arra is rávilágít, hogy az emberek többsége nincs is tudatában, hogy előítéletesen gondolkodik és cselekszik; hisz a szóbanforgó férj szavai a neje felmagasztalásának tűnnek. Ezekben a kultúrákban előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért az ember nagy gondot fordít arra, hogy igazolja, ha egy csoporttal szemben negatív érzései vannak. Ha például sikerül rábukkannia valamilyen elfogadható indokra, amivel úgy tudja kifejezni az előítéletét, hogy rossz embernek kelljen gondolnia magát, azt megragadja. Így tesznek 

a homofóbok, amikor a Bibliát használják igazolásul.

Az előítéletek a sztereotipizáláson alapulnak. Ez evolúciós örökség: elődeink arra kényszerültek, hogy gyorsan megkülönböztessék az ellenséget a baráttól, ezért a túlélés érdekében a többi embert kategorizálnia kellett. Vagyis egy csoport egészéhez kapcsolunk hozzá tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a csoport tagjai nagyon is különböznek egymástól. Mivel a világ körülöttünk elég bonyolult, ez az akaratlan sztereotipizálás tulajdonképpen az energiatakarékosságot szolgálja. A világhoz való alkalmazkodás része tehát a tipizálás, és mindannyian élünk vele. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...