Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 1.

Ilyen az ember


A „kedvenc” mondatkezdésem: 

„Én nem vagyok rasszista, de…” 

Általában így próbálja meg igazolni magát az, akinek igenis vannak faji előítéletei. Nem csak faji előítélet létezik, hanem mindenféle más is – a lényege mindegyiknek, hogy egy csoporttal szembeni ellenséges irányultság, aminek nincs valós alapja. Persze az, aki előítéletes, kreál magának alapot a rosszindulatú hozzáállásához – ezek téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások: sztereotípiák, hiedelmek. Ezek a vélt tulajdonságok ellenszenvet, ellenséges érzületeket generálnak a csoporttal szemben, és kirekesztéshez vezetnek.

Az előítéletes ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtől eltekintve - a csoport minden tagja egyforma. 

Nem szereti őket, a velük kapcsolatos tényeket vagy eltorzítja, hogy igazolhassa a gyűlöletét. 

Immúnis mindenféle olyan információval szemben, amely ellentétes gondosan ápolt sztereotípiáival. Ha valaki egy jól eltalált ellenérvet hoz fel előtte, akkor sem változtatja meg az előítéletét, hanem „a kivétel erősíti a szabályt" logikát alkalmazza.

Az előítéletek ma már a szabadságjogokat tiszteletben tartó országokban nem nyíltan, inkább alattomosan működnek.

Rejtetten és/vagy jóindulatúan. Például ha egy férfi agyba-főbe dicséri a feleségét, miszerint mennyire jó anya, hogy rendben tartja az otthonukat és milyen szépen neveli a gyerekeket, míg ő gondoskodik az anyagiakról – ez a dicséret arra szolgál, hogy igazolja a nőknek a hagyományos társadalmi szerepekbe való besorolását, vagyis tulajdonképpen jóndulatú szexizmus. Ez a példa arra is rávilágít, hogy az emberek többsége nincs is tudatában, hogy előítéletesen gondolkodik és cselekszik; hisz a szóbanforgó férj szavai a neje felmagasztalásának tűnnek. Ezekben a kultúrákban előítéletesnek lenni nem elfogadható, ezért az ember nagy gondot fordít arra, hogy igazolja, ha egy csoporttal szemben negatív érzései vannak. Ha például sikerül rábukkannia valamilyen elfogadható indokra, amivel úgy tudja kifejezni az előítéletét, hogy rossz embernek kelljen gondolnia magát, azt megragadja. Így tesznek 

a homofóbok, amikor a Bibliát használják igazolásul.

Az előítéletek a sztereotipizáláson alapulnak. Ez evolúciós örökség: elődeink arra kényszerültek, hogy gyorsan megkülönböztessék az ellenséget a baráttól, ezért a túlélés érdekében a többi embert kategorizálnia kellett. Vagyis egy csoport egészéhez kapcsolunk hozzá tulajdonságokat, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a csoport tagjai nagyon is különböznek egymástól. Mivel a világ körülöttünk elég bonyolult, ez az akaratlan sztereotipizálás tulajdonképpen az energiatakarékosságot szolgálja. A világhoz való alkalmazkodás része tehát a tipizálás, és mindannyian élünk vele. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...