Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 5-6. rész

 

A gonosz ember és a törtető

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (5) Aki gonosz.

Mielőtt „kitárgyalom” a fenti típust, a „Tipikus” sorozatom kapcsán muszáj egy kiegészítést tennem. Mindig úgy kezdem, hogy „ismerek ilyen embert”, és az írás kiindulópontja mindig egy általam ismert konkrét személy viselkedése. DE igyekszem általában írni a címben megjelölt magatartásról, akkor is, ha a saját véleményem mögött szubjektív tapasztalatok állnak. Szóval egyrészt felesleges olvasómként azon töprengened, hogy vajon melyik közös ismerősünket vettem célba – mert a valósággal való hasonlóság a véletlen műve! Másrészt a célom sem az, hogy bárkit pellengérre állítsak – sokkal inkább szeretnék tippeket adni az énhatékonyságodhoz.

Ismerek ilyen embert – aki gonosz -, de szerencsémre olyanok, akikre ez a jelző illik, nem kerültek sokszor az utamba. 

Nem azokról beszélek, akikben van több-kevesebb gonoszság (azt hiszem, ez mindenkire igaz), hanem olyan emberekről, akiknek ez a tulajdonság uralja a viselkedését.

Milyen a gonosz ember? Az, aki abban leli örömét, hogy másokat szenvedni, vergődni, összeomlani lát; és az az igazi kielégülés a számára, ha mindezt ő maga tudja előidézni. Az ilyen viselkedés mögött egészen biztosan meghúzódnak a saját traumái; gonosszá vált (és valószínűleg nem született) – a pszichológia tud magyarázattal szolgálni erre. Épp ezért nem ítélkezem, csak próbálok a saját tapasztalataimból valamiféle tanulságot levonni.

A tipikus gonoszság az, aminek egyetlen mozgatórugója a másik szenvedésének előidézése. 

Másoknak kárt okozni általában valamilyen haszon reményében szokott valaki: anyagiakért, hatalomért, előnyszerzésből, stb. A gonoszság épp azért félelmetes, mert nincs mögötte ilyen érdek. Ugyanis a haszonelvűség érthető, de az, hogy valaki pusztán azért tesz szörnyűségeket másokkal, mert az örömet szerez neki – az szinte felfoghatatlan az átlagember számára. Emiatt rettegünk attól, hogy céltáblájává válhatunk valaki gonoszságának – hisz ha nincs érdek a szemétkedései mögött, akkor nincs a kezünkben semmi, amivel védekezhetnénk. Mert nem lehet az érdekeit kiszolgálva megszabadulnunk tőle.

Talán egyetlen védekezés lehetséges: ha el tudod érni, hogy a gonoszsága lepattanjon rólad, akkor nem fogod tovább érdekelni. Mivel a szenvedésed okoz neki örömet, ha elég magabiztos vagy ahhoz, hogy ne érjen el hozzád a bántása, akkor (talán) nem lesz érdemes foglalkoznia veled. Ahogy sokszor utaltam rá: mások viselkedését nem, csak a magad hozzáállását tudod megváltoztatni.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (6) Aki törtet.

Törtetőnek azt az embert szoktuk nevezni, aki úgy akarja elérni a céljait, hogy másokon átgázol. Mindegy neki, hogy kinek okoz a viselkedésével károkat, egyetlen személlyel tud csak törődni: saját magával. Ha érdeke úgy diktálja, megalázza embertársait; manipulál, ígérget, lekenyerez, stb. Az sem tartja vissza, ha saját magát kell kínos helyzetbe hoznia – minden lepereg róla, bármikor képes „lemenni kutyába”. Neki találták ki (vagyis magyarázták félre), hogy „a cél szentesíti az eszközt” – ezzel csökkenti a bűntudatát (már ha keletkezik benne ilyen érzés egyáltalán).

Számomra nem is az az izgalmas a törtetőben, hogyan menetel a célja felé – inkább attól tartom félelmetesnek, hogy miféle célokért képes a fent felsoroltakra és hasonlókra. 

Több olyan törtető emberrel találkoztam már, akik felfoghatatlanul primitív vagy jelentéktelen célokért is képesek voltak aljasságokra. Olyan pozíciókért, amelyek semmilyen hatalommal vagy egyéb előnnyel sem járnak – csak azért, hogy kiszorítsák belőle a társaikat. Elsőségért számukra értéktelen dolgokban - csak hogy azok, akiknek a dolog igenis fontos lenne, ne szerezhessék meg a győzelmet.

Ennek a viselkedésnek is bizonyára megvannak a pszichológiai magyarázatai, ezért igyekszem elkerülni az ítélkezést. De önismereti tanácsadóként azokra próbálok koncentrálni, akik a törtető emberek útjába kerülnek. Épp ezért megint muszáj utalnom arra, hogy 

mások viselkedését általában nem sikerülhet megváltoztatnunk, csakis a magunkét – 

tehát ahelyett, hogy konfliktust vállalnánk egy ilyen emberrel, a saját viselkedési stratégiánkat kell kialakítanunk vele szemben. Minden eset más, így itt csak általános tippeket tudok adni: például a nemet mondás, a saját igényeink határozott kommunikálása vagy a játszmatörés lehet egy-egy jó irány.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Szalagavató (egy tényleg nagyon szubjektív írás)

  A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán történt az eset... Drámaisnak lenni nagyon-nagyon nagy dolog volt az életemben, drámais tanárnak lenni legalább ekkora. Nemrég elköszöntem a tagozattól és a gimitől, de még pár hónapig ott lesznek a végzőseim, így vannak utózöngék – ebből szeretném most megosztani azt, ami tegnap történt.  Romantikus filmekben szokott ilyen előfordulni, a hétköznapi életben ez egy kivételes dolog – az, hogy velem megesett, szinte hihetetlen, ugyanakkor felemelő és reményt adó.  Szóval… (Bocs, de ezt csak hosszan lehet elmesélni.) Az volt a pedagógus státusztörvény egyik kevés nyilvánosságot kapott, de számomra legfájóbb pontja, hogy annak, aki nem vállalta a státuszváltást, év közben kellett távoznia, ha nem akarta elveszíteni azt a kevéske végkielégítést, amit szintén ez a törvény meghagyott. Ezért távoztam én is úgy, hogy október végén többek közt a végzős osztályom és egy másik végzős osztály tanítását hagytam félbe. Ennek a két osztá

SZUBJEKTÍV - Ezért hagytam el a pedagógus pályát 3/3: Végtelenül szomorú

  Amikor ezt írom, nincs még 24 órája, hogy benyújtottam a státuszváltást elutasító nyilatkozatomat a munkáltatómnak. Elvileg a kollégáim nem is értesülhettek erről, mégis alig telt el pár óra, máris jelentkeztek az osztályfőnökségemre. Először megrökönyödtem ezen, sőt, kicsit fájt is, hogy „máris keselyűk köröznek a tetemem felett” – de belegondoltam a lehetséges motivációkba, és most inkább „szánom, siratom, sajnálom” szegény szakmámat.  (E szavakat Lázár Ervintől kölcsönöztem, aki a Négyszögletű Kerek Erdő mesefiguráit mély megértéssel alkotta meg tökéletlenségükben is szerethetőnek; e szavakat én sem elítélően használom!) Az osztályfőnöki pótlék kb. nettó harmincezer forintja szabad préda lesz a távozásommal. Akinek a múlt tanévben volt osztálya, de idén nem jutott neki, annak ennyivel kevesebb a havi jövedelme – a pedagógusbérek átlagos mértékéhez viszonyítva ez egy jelentős összeg! Ezért muszáj versenyezni érte – a megélhetés függhet ettől. Ahogy a muszáj vezérelhette jó néhá

SZUBJEKTÍV - Szó, szó, szó...

  Az alábbi sok-sok szó a tanítványaimtól származik.  Azóta, hogy nem vállaltam a státusztörvényt, és így el kellett hagynom az iskolámat, rengeteg volt tanítványom küldött bíztató szavakat. Ezek mellé érkeztek az utóbbi pár napban még továbbiak – a ballagási mizéria miatt sokan ragadtak tollat, hogy biztosítsanak az együttérzésükről. Hatalmas energiát ad ez nekem! Ezért úgy gondoltam, megörökítem mindegyiket… jó lesz elővenni, amikor majd kicsit nehezebb lesz a boldogulás (vagy a szívem), meg csak úgy, nosztalgiából is. Tetszik tudni hogy nem vagyok a szavak embere, de azért annyit elmondhatok, hogy a legértékesebb embert veszti el az iskola!! Nagyon sajnálom és nagyon-nagyon sok szerencsét es szeretetet kivánok Tanárnőnek a továbbiakban! Emlékszem, mikor maga mondta nekem, hogy fel a fejjel …, nem lesz baj , mindent megoldunk! Ezt kívánom most én is Tanárnőnek, hogy minden oldódjon meg, és hogy a legjobb úton haladjon tovább az élete! ... Tudom, Tanárnő sokszor említette, hogy a szen