Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 5-6. rész

 

A gonosz ember és a törtető

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (5) Aki gonosz.

Mielőtt „kitárgyalom” a fenti típust, a „Tipikus” sorozatom kapcsán muszáj egy kiegészítést tennem. Mindig úgy kezdem, hogy „ismerek ilyen embert”, és az írás kiindulópontja mindig egy általam ismert konkrét személy viselkedése. DE igyekszem általában írni a címben megjelölt magatartásról, akkor is, ha a saját véleményem mögött szubjektív tapasztalatok állnak. Szóval egyrészt felesleges olvasómként azon töprengened, hogy vajon melyik közös ismerősünket vettem célba – mert a valósággal való hasonlóság a véletlen műve! Másrészt a célom sem az, hogy bárkit pellengérre állítsak – sokkal inkább szeretnék tippeket adni az énhatékonyságodhoz.

Ismerek ilyen embert – aki gonosz -, de szerencsémre olyanok, akikre ez a jelző illik, nem kerültek sokszor az utamba. 

Nem azokról beszélek, akikben van több-kevesebb gonoszság (azt hiszem, ez mindenkire igaz), hanem olyan emberekről, akiknek ez a tulajdonság uralja a viselkedését.

Milyen a gonosz ember? Az, aki abban leli örömét, hogy másokat szenvedni, vergődni, összeomlani lát; és az az igazi kielégülés a számára, ha mindezt ő maga tudja előidézni. Az ilyen viselkedés mögött egészen biztosan meghúzódnak a saját traumái; gonosszá vált (és valószínűleg nem született) – a pszichológia tud magyarázattal szolgálni erre. Épp ezért nem ítélkezem, csak próbálok a saját tapasztalataimból valamiféle tanulságot levonni.

A tipikus gonoszság az, aminek egyetlen mozgatórugója a másik szenvedésének előidézése. 

Másoknak kárt okozni általában valamilyen haszon reményében szokott valaki: anyagiakért, hatalomért, előnyszerzésből, stb. A gonoszság épp azért félelmetes, mert nincs mögötte ilyen érdek. Ugyanis a haszonelvűség érthető, de az, hogy valaki pusztán azért tesz szörnyűségeket másokkal, mert az örömet szerez neki – az szinte felfoghatatlan az átlagember számára. Emiatt rettegünk attól, hogy céltáblájává válhatunk valaki gonoszságának – hisz ha nincs érdek a szemétkedései mögött, akkor nincs a kezünkben semmi, amivel védekezhetnénk. Mert nem lehet az érdekeit kiszolgálva megszabadulnunk tőle.

Talán egyetlen védekezés lehetséges: ha el tudod érni, hogy a gonoszsága lepattanjon rólad, akkor nem fogod tovább érdekelni. Mivel a szenvedésed okoz neki örömet, ha elég magabiztos vagy ahhoz, hogy ne érjen el hozzád a bántása, akkor (talán) nem lesz érdemes foglalkoznia veled. Ahogy sokszor utaltam rá: mások viselkedését nem, csak a magad hozzáállását tudod megváltoztatni.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (6) Aki törtet.

Törtetőnek azt az embert szoktuk nevezni, aki úgy akarja elérni a céljait, hogy másokon átgázol. Mindegy neki, hogy kinek okoz a viselkedésével károkat, egyetlen személlyel tud csak törődni: saját magával. Ha érdeke úgy diktálja, megalázza embertársait; manipulál, ígérget, lekenyerez, stb. Az sem tartja vissza, ha saját magát kell kínos helyzetbe hoznia – minden lepereg róla, bármikor képes „lemenni kutyába”. Neki találták ki (vagyis magyarázták félre), hogy „a cél szentesíti az eszközt” – ezzel csökkenti a bűntudatát (már ha keletkezik benne ilyen érzés egyáltalán).

Számomra nem is az az izgalmas a törtetőben, hogyan menetel a célja felé – inkább attól tartom félelmetesnek, hogy miféle célokért képes a fent felsoroltakra és hasonlókra. 

Több olyan törtető emberrel találkoztam már, akik felfoghatatlanul primitív vagy jelentéktelen célokért is képesek voltak aljasságokra. Olyan pozíciókért, amelyek semmilyen hatalommal vagy egyéb előnnyel sem járnak – csak azért, hogy kiszorítsák belőle a társaikat. Elsőségért számukra értéktelen dolgokban - csak hogy azok, akiknek a dolog igenis fontos lenne, ne szerezhessék meg a győzelmet.

Ennek a viselkedésnek is bizonyára megvannak a pszichológiai magyarázatai, ezért igyekszem elkerülni az ítélkezést. De önismereti tanácsadóként azokra próbálok koncentrálni, akik a törtető emberek útjába kerülnek. Épp ezért megint muszáj utalnom arra, hogy 

mások viselkedését általában nem sikerülhet megváltoztatnunk, csakis a magunkét – 

tehát ahelyett, hogy konfliktust vállalnánk egy ilyen emberrel, a saját viselkedési stratégiánkat kell kialakítanunk vele szemben. Minden eset más, így itt csak általános tippeket tudok adni: például a nemet mondás, a saját igényeink határozott kommunikálása vagy a játszmatörés lehet egy-egy jó irány.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...