Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Ismerek ilyen embert 5-6. rész

 

A gonosz ember és a törtető

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (5) Aki gonosz.

Mielőtt „kitárgyalom” a fenti típust, a „Tipikus” sorozatom kapcsán muszáj egy kiegészítést tennem. Mindig úgy kezdem, hogy „ismerek ilyen embert”, és az írás kiindulópontja mindig egy általam ismert konkrét személy viselkedése. DE igyekszem általában írni a címben megjelölt magatartásról, akkor is, ha a saját véleményem mögött szubjektív tapasztalatok állnak. Szóval egyrészt felesleges olvasómként azon töprengened, hogy vajon melyik közös ismerősünket vettem célba – mert a valósággal való hasonlóság a véletlen műve! Másrészt a célom sem az, hogy bárkit pellengérre állítsak – sokkal inkább szeretnék tippeket adni az énhatékonyságodhoz.

Ismerek ilyen embert – aki gonosz -, de szerencsémre olyanok, akikre ez a jelző illik, nem kerültek sokszor az utamba. 

Nem azokról beszélek, akikben van több-kevesebb gonoszság (azt hiszem, ez mindenkire igaz), hanem olyan emberekről, akiknek ez a tulajdonság uralja a viselkedését.

Milyen a gonosz ember? Az, aki abban leli örömét, hogy másokat szenvedni, vergődni, összeomlani lát; és az az igazi kielégülés a számára, ha mindezt ő maga tudja előidézni. Az ilyen viselkedés mögött egészen biztosan meghúzódnak a saját traumái; gonosszá vált (és valószínűleg nem született) – a pszichológia tud magyarázattal szolgálni erre. Épp ezért nem ítélkezem, csak próbálok a saját tapasztalataimból valamiféle tanulságot levonni.

A tipikus gonoszság az, aminek egyetlen mozgatórugója a másik szenvedésének előidézése. 

Másoknak kárt okozni általában valamilyen haszon reményében szokott valaki: anyagiakért, hatalomért, előnyszerzésből, stb. A gonoszság épp azért félelmetes, mert nincs mögötte ilyen érdek. Ugyanis a haszonelvűség érthető, de az, hogy valaki pusztán azért tesz szörnyűségeket másokkal, mert az örömet szerez neki – az szinte felfoghatatlan az átlagember számára. Emiatt rettegünk attól, hogy céltáblájává válhatunk valaki gonoszságának – hisz ha nincs érdek a szemétkedései mögött, akkor nincs a kezünkben semmi, amivel védekezhetnénk. Mert nem lehet az érdekeit kiszolgálva megszabadulnunk tőle.

Talán egyetlen védekezés lehetséges: ha el tudod érni, hogy a gonoszsága lepattanjon rólad, akkor nem fogod tovább érdekelni. Mivel a szenvedésed okoz neki örömet, ha elég magabiztos vagy ahhoz, hogy ne érjen el hozzád a bántása, akkor (talán) nem lesz érdemes foglalkoznia veled. Ahogy sokszor utaltam rá: mások viselkedését nem, csak a magad hozzáállását tudod megváltoztatni.

Tipikus! Ismerek ilyen embert…  (6) Aki törtet.

Törtetőnek azt az embert szoktuk nevezni, aki úgy akarja elérni a céljait, hogy másokon átgázol. Mindegy neki, hogy kinek okoz a viselkedésével károkat, egyetlen személlyel tud csak törődni: saját magával. Ha érdeke úgy diktálja, megalázza embertársait; manipulál, ígérget, lekenyerez, stb. Az sem tartja vissza, ha saját magát kell kínos helyzetbe hoznia – minden lepereg róla, bármikor képes „lemenni kutyába”. Neki találták ki (vagyis magyarázták félre), hogy „a cél szentesíti az eszközt” – ezzel csökkenti a bűntudatát (már ha keletkezik benne ilyen érzés egyáltalán).

Számomra nem is az az izgalmas a törtetőben, hogyan menetel a célja felé – inkább attól tartom félelmetesnek, hogy miféle célokért képes a fent felsoroltakra és hasonlókra. 

Több olyan törtető emberrel találkoztam már, akik felfoghatatlanul primitív vagy jelentéktelen célokért is képesek voltak aljasságokra. Olyan pozíciókért, amelyek semmilyen hatalommal vagy egyéb előnnyel sem járnak – csak azért, hogy kiszorítsák belőle a társaikat. Elsőségért számukra értéktelen dolgokban - csak hogy azok, akiknek a dolog igenis fontos lenne, ne szerezhessék meg a győzelmet.

Ennek a viselkedésnek is bizonyára megvannak a pszichológiai magyarázatai, ezért igyekszem elkerülni az ítélkezést. De önismereti tanácsadóként azokra próbálok koncentrálni, akik a törtető emberek útjába kerülnek. Épp ezért megint muszáj utalnom arra, hogy 

mások viselkedését általában nem sikerülhet megváltoztatnunk, csakis a magunkét – 

tehát ahelyett, hogy konfliktust vállalnánk egy ilyen emberrel, a saját viselkedési stratégiánkat kell kialakítanunk vele szemben. Minden eset más, így itt csak általános tippeket tudok adni: például a nemet mondás, a saját igényeink határozott kommunikálása vagy a játszmatörés lehet egy-egy jó irány.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...