Tipikus! Ismerek ilyen embert… (5) Aki gonosz.
Mielőtt „kitárgyalom” a fenti típust, a „Tipikus” sorozatom
kapcsán muszáj egy kiegészítést tennem. Mindig úgy kezdem, hogy „ismerek ilyen
embert”, és az írás kiindulópontja mindig egy általam ismert konkrét személy
viselkedése. DE igyekszem általában írni a címben megjelölt magatartásról,
akkor is, ha a saját véleményem mögött szubjektív tapasztalatok állnak. Szóval
egyrészt felesleges olvasómként azon töprengened, hogy vajon melyik közös
ismerősünket vettem célba – mert a valósággal való hasonlóság a véletlen műve!
Másrészt a célom sem az, hogy bárkit pellengérre állítsak – sokkal inkább
szeretnék tippeket adni az énhatékonyságodhoz.
Ismerek ilyen embert – aki gonosz -, de szerencsémre olyanok, akikre ez a jelző illik, nem kerültek sokszor az utamba.
Nem azokról beszélek, akikben van több-kevesebb gonoszság (azt hiszem, ez mindenkire igaz), hanem olyan emberekről, akiknek ez a tulajdonság uralja a viselkedését.
Milyen a gonosz ember? Az, aki abban leli örömét, hogy
másokat szenvedni, vergődni, összeomlani lát; és az az igazi kielégülés a
számára, ha mindezt ő maga tudja előidézni. Az ilyen viselkedés mögött egészen
biztosan meghúzódnak a saját traumái; gonosszá vált (és valószínűleg nem született)
– a pszichológia tud magyarázattal szolgálni erre. Épp ezért nem ítélkezem,
csak próbálok a saját tapasztalataimból valamiféle tanulságot levonni.
A tipikus gonoszság az, aminek egyetlen mozgatórugója a másik szenvedésének előidézése.
Másoknak kárt okozni általában valamilyen
haszon reményében szokott valaki: anyagiakért, hatalomért, előnyszerzésből,
stb. A gonoszság épp azért félelmetes, mert nincs mögötte ilyen érdek. Ugyanis
a haszonelvűség érthető, de az, hogy valaki pusztán azért tesz szörnyűségeket
másokkal, mert az örömet szerez neki – az szinte felfoghatatlan az átlagember
számára. Emiatt rettegünk attól, hogy céltáblájává válhatunk valaki
gonoszságának – hisz ha nincs érdek a szemétkedései mögött, akkor nincs a
kezünkben semmi, amivel védekezhetnénk. Mert nem lehet az érdekeit kiszolgálva
megszabadulnunk tőle.
Talán egyetlen védekezés lehetséges: ha el tudod érni, hogy a gonoszsága lepattanjon rólad, akkor nem fogod tovább érdekelni. Mivel a szenvedésed okoz neki örömet, ha elég magabiztos vagy ahhoz, hogy ne érjen el hozzád a bántása, akkor (talán) nem lesz érdemes foglalkoznia veled. Ahogy sokszor utaltam rá: mások viselkedését nem, csak a magad hozzáállását tudod megváltoztatni.
Tipikus! Ismerek ilyen embert… (6) Aki törtet.
Törtetőnek azt az
embert szoktuk nevezni, aki úgy akarja elérni a céljait, hogy másokon átgázol.
Mindegy neki, hogy kinek okoz a viselkedésével károkat, egyetlen személlyel tud
csak törődni: saját magával. Ha érdeke úgy diktálja, megalázza embertársait;
manipulál, ígérget, lekenyerez, stb. Az sem tartja vissza, ha saját magát kell
kínos helyzetbe hoznia – minden lepereg róla, bármikor képes „lemenni kutyába”.
Neki találták ki (vagyis magyarázták félre), hogy „a cél szentesíti az eszközt”
– ezzel csökkenti a bűntudatát (már ha keletkezik benne ilyen érzés
egyáltalán).
Számomra nem is az az izgalmas a törtetőben, hogyan menetel a célja felé – inkább attól tartom félelmetesnek, hogy miféle célokért képes a fent felsoroltakra és hasonlókra.
Több olyan törtető emberrel találkoztam már, akik felfoghatatlanul primitív
vagy jelentéktelen célokért is képesek voltak aljasságokra. Olyan pozíciókért,
amelyek semmilyen hatalommal vagy egyéb előnnyel sem járnak – csak azért, hogy
kiszorítsák belőle a társaikat. Elsőségért számukra értéktelen dolgokban - csak
hogy azok, akiknek a dolog igenis fontos lenne, ne szerezhessék meg a
győzelmet.
Ennek a viselkedésnek is bizonyára megvannak a pszichológiai magyarázatai, ezért igyekszem elkerülni az ítélkezést. De önismereti tanácsadóként azokra próbálok koncentrálni, akik a törtető emberek útjába kerülnek. Épp ezért megint muszáj utalnom arra, hogy
mások viselkedését általában nem sikerülhet megváltoztatnunk, csakis a magunkét –
tehát ahelyett, hogy konfliktust
vállalnánk egy ilyen emberrel, a saját viselkedési stratégiánkat kell
kialakítanunk vele szemben. Minden eset más, így itt csak általános tippeket
tudok adni: például a nemet mondás, a saját igényeink határozott kommunikálása
vagy a játszmatörés lehet egy-egy jó irány.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése