Negyedszázadot töltöttem gimnazisták között, és ez a
tapasztalat mondatja velem, hogy általában alulbecsülik ezt a korosztályt!
Nem egyszer hallani, amikor a középiskolás korú fiatalok véleményt nyilvánítanak, hogy
„azt se tudják, miről nyilatkoznak – valakik a szájukba adták, mit mondjanak”
vagy hogy
„nem érthetik még igazán az ügyet, csak manipulálva vannak”
, stb.
Holott igenis értik a világot, igenis odafigyelnek (ha nem
is kérkednek vele), és igenis képesek önálló vélemény megfogalmazására – ráadásul
nagyon is bölcs megállapításaik vannak a legkülönbözőbb dolgokról.
Jelenleg például az iskolai mobiltelefon használat kérdésköre kapcsán hallani kivételesen érett gondolatokat tőlük.
Tízből kilenc
felnőtt szinte biztosan azt gondolja, hogy egyetlen reakciója van a
fiatalságnak erre a szigorításra, az, hogy kézzel-lábbal hadakoznak ellene.
Pedig nem így van. És még csak nem is a „jó vagy rossz ez a szabályozás”
kérdése mozgatja meg őket – ennél jóval messzebbre látnak és gondolkodnak. Semmi
esetre sem szeretnék beszállni a kérdés körül kialakult vitába, de egy olyan
fontos megállapítást tett egyikük, ami „tollhegyre” kívánkozik: ez a
szabályozás végső soron a társadalmat a kiskapuk keresésére és a szabályok
kijátszására tanítja - azzal, hogy rossz választ adott egy rosszul felvetett
problémára.
Szerintem érdemes ezen elgondolkodni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése