Néhány éve egyik nagyvárosunkban történt egy felkavaró gyilkosság. Az áldozat egy fiatal nő volt, aki egy szórakozóhelyről ment éjszaka haza egyedül. A megyei rendőrség – nem feltétlenül kizárólag erre az esetre reagálva – egy kisfilmet készíttetett; a lényege és a szlogenje az volt:
„Tehetsz róla, tehetsz ellene!”.
A filmben három lány
készül bulizni; alkoholt fogyasztanak, kihívóan öltöznek fel, fiúkkal táncolnak
és csókolóznak egy bárban – aztán hazafelé egyiküket megerőszakolja egy férfi.
A videó végén pedig megjelenik az idézett szlogen. Nyilvánvaló az üzenet: ha az
ábrázolt módon viselkednek a lányok, akkor maguk tehetnek arról, ha
megerőszakolják őket; ha viszont „jól viselkedtek volna”, akkor
megakadályozhatták volna ezt. Ez a tipikus áldozathibáztatás.
Ez a gondolkodásmód eléggé általános, ráadásul megerősítést is kap nagy presztizsű intézményektől (média, igazságszolgáltatási rendszer, politika, rendőrség), így
maguk az áldozatok is önmagukat hibáztatják, szégyellik azt, ami velük történt.
A társadalmi többség nehezen
tud azonosulni az előítéletek áldozatainak szenvedéseivel. Ráadásul az félelmetes,
ha a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok; mert egy igazságos világban
mindenki azt kapja, amit érdemel; igazságtalanság csak azzal történik, aki nem
viselkedik elég okosan, vagy aki nem jó ember. Aki tehát az áldozatot
hibáztatja, az magát védi: ha ő jó és jól viselkedik, akkor őt nem fogja
igazságtalanság érni. Emiatt még a legegyüttérzőbb ember is hajlamos az
áldozatot magát hibáztatni – ha nem is teljes mértékben, de esélyt adva ennek.
Ebben a felfogásban benne
van az is, hogy a kisebbségi csoport (a példánkban a fiatal lányok) olyan
előírásokhoz alkalmazkodjon, amelyek szigorúbbak, mint a többségre vonatkozó
szabályok. Ha megerőszakolnak egy buliból hazafelé tartó lányt, azt hibát róják
fel a neki, hogy kihívóan öltözködött és flörtölt a férfiakkal – ezek akkor, ha
nem következik be a megerőszakolás, általában megengedett viselkedésformák).
Az áldozathibáztatás
„utólagos bölcsességen” alapul;
ám túlságosan is könnyű elfeledkezni arról, hogy - velünk ellentétben - az
áldozat nem rendelkezik azzal az utólagos bölcsességgel, amely magatartását
irányíthatná. Ezért ahhoz, hogy megérthessük egy áldozat szenvedését, és hogy
empatizálhassunk vele, az ő szemszögéből kell rekonstruálnunk azokat az
eseményeket, amelyek áldozattá válásához vezettek. (folyt. köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése