Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 4.

 

áldozathibáztatás

Néhány éve egyik nagyvárosunkban történt egy felkavaró gyilkosság. Az áldozat egy fiatal nő volt, aki egy szórakozóhelyről ment éjszaka haza egyedül. A megyei rendőrség – nem feltétlenül kizárólag erre az esetre reagálva – egy kisfilmet készíttetett; a lényege és a szlogenje az volt: 

„Tehetsz róla, tehetsz ellene!”.

A filmben három lány készül bulizni; alkoholt fogyasztanak, kihívóan öltöznek fel, fiúkkal táncolnak és csókolóznak egy bárban – aztán hazafelé egyiküket megerőszakolja egy férfi. A videó végén pedig megjelenik az idézett szlogen. Nyilvánvaló az üzenet: ha az ábrázolt módon viselkednek a lányok, akkor maguk tehetnek arról, ha megerőszakolják őket; ha viszont „jól viselkedtek volna”, akkor megakadályozhatták volna ezt. Ez a tipikus áldozathibáztatás.

Ez a gondolkodásmód eléggé általános, ráadásul megerősítést is kap nagy presztizsű intézményektől (média, igazságszolgáltatási rendszer, politika, rendőrség), így 

maguk az áldozatok is önmagukat hibáztatják, szégyellik azt, ami velük történt.

A társadalmi többség nehezen tud azonosulni az előítéletek áldozatainak szenvedéseivel. Ráadásul az félelmetes, ha a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok; mert egy igazságos világban mindenki azt kapja, amit érdemel; igazságtalanság csak azzal történik, aki nem viselkedik elég okosan, vagy aki nem jó ember. Aki tehát az áldozatot hibáztatja, az magát védi: ha ő jó és jól viselkedik, akkor őt nem fogja igazságtalanság érni. Emiatt még a legegyüttérzőbb ember is hajlamos az áldozatot magát hibáztatni – ha nem is teljes mértékben, de esélyt adva ennek.

Ebben a felfogásban benne van az is, hogy a kisebbségi csoport (a példánkban a fiatal lányok) olyan előírásokhoz alkalmazkodjon, amelyek szigorúbbak, mint a többségre vonatkozó szabályok. Ha megerőszakolnak egy buliból hazafelé tartó lányt, azt hibát róják fel a neki, hogy kihívóan öltözködött és flörtölt a férfiakkal – ezek akkor, ha nem következik be a megerőszakolás, általában megengedett viselkedésformák).

Az áldozathibáztatás 

„utólagos bölcsességen” alapul; ám túlságosan is könnyű elfeledkezni arról, hogy - velünk ellentétben - az áldozat nem rendelkezik azzal az utólagos bölcsességgel, amely magatartását irányíthatná. Ezért ahhoz, hogy megérthessük egy áldozat szenvedését, és hogy empatizálhassunk vele, az ő szemszögéből kell rekonstruálnunk azokat az eseményeket, amelyek áldozattá válásához vezettek. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

SZUBJEKTÍV - Ő volt nekem az első...

  Ő volt nekem az első… … akitől gyalázkodó hozzászólást kaptam  a közösségi oldalamon. Bár egy újonnan létrehozott, teljesen üres kamuprofilról írt, és egyetlen szava sem igaz, azért eléggé vacak volt szembesülnöm a gyűlöletével: „Miért kényszerültek távozni: Ibi pl azért a 2 milláért, amit szakított a státustörvény miatt, az unokahúgom töritanára volt, ott hagyta az utolsó évben a gyerekeket. A pénz elfogyott most meg itt fröcsög mert megbánta. Remélem nem veszi vissza az igazgató, az ilyen nem való tanárnak. Ibi az ördög maga, csak ahhoz volt esze, hogy sajnáltassa magát. hülye liba inkább dolgozna” Viszket az ujjam, hogy elkezdjem tételesen cáfolni ennek a gyalázkodásnak az állításait – de trollokkal nem állunk szóba! Csak egyetlen megjegyzés:  az Ember annyi minden jóra kapott képességet - szeretetre, szolidaritásra, szép gondolatokra, segítő cselekedetekre… miért érezhet késztetést mégis ezeknek az ellenkezőjére?! Előzmény:  az egyik népszerű internetes...

ÉLETVEZETÉS - Lelkiismeret, felelősség, cinkos némaság (3 részben)

  Első: lelkiismeret Annyira, de annyira kíváncsi vagyok arra, mit gondolhat és/vagy érezhet magában az a főnök, aki mosolyogva bezsebeli a beosztottját illető gratulációkat, miközben annak sikeréért egy szalmaszálat sem tett keresztbe! Vagyis épphogy keresztbe tett: az ügynek, a beosztottnak; nem elég, hogy semmivel sem segítette a munkáját - tevőlegesen akadályozta, ahol csak tudta, amivel csak tudta. Szóval mit gondolhat, mit érezhet? Egyáltalán, érez valamit? Van lelkiismerete? Ha van, bizonyára felmenti magát: a saját gáncsoskodását valamilyen nagyobb jó szolgálatával magyarázza, lekicsinyli a beosztottja teljesítményét, jelentéktelennek állítja be az ügyet és a sikerét. Persze az is előfordulhat, hogy nincs lelkiismerete: hogy olyan ember, aki mások érzéseivel szemben nem érez mást, csak hűvös közömbösséget – régen szociopatának nevezték -; ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon hogyan került a kitüntetett pozíciójába? Úgy, hogy színlelni tud érzéseket! Ha az érd...

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 4. rész: Mi köze a barátságnak a szerelemhez?

  Nem tudom, tekinthető-e megfellebbezhetetlen igazságnak tekinteni, rám mindenesetre igaz ez a már sokak által megfogalmazott – akár közhelynek is mondhatnánk - tétel: a legjobb párkapcsolatok barátságból bontakoznak ki. Avagy a párválasztás terén a legszerencsésebb, ami történhet veled, ha a barátságodból lesz kölcsönös szerelem. Mégis most vegyünk más szempontokat! Barátból lehet több, párkapcsolatból meg egyszerre egyet illik fenntartani.  Az „ahány embert ismersz, annyival több vagy” alapon ez mindenképpen előnye a barátságnak. Inkább legyen több ellenkező (vagy identitásotok szerinti) nemű barátod, mint hogy párhuzamos párkapcsolatból tarts fel többet az „annál több legyél” igénye miatt.  Nem? A magánéletünkbe, azon belül leginkább a szerelmi életünkbe általában nem avatunk be másokat bizonyos mélységeken túl. De szorulhatunk néha olyan tanácsra, amit csak egy a párunkkal megegyező nemű egyéntől kaphatunk meg – hisz épp a problémánk természete miatt kell a mié...