Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 4.

 

áldozathibáztatás

Néhány éve egyik nagyvárosunkban történt egy felkavaró gyilkosság. Az áldozat egy fiatal nő volt, aki egy szórakozóhelyről ment éjszaka haza egyedül. A megyei rendőrség – nem feltétlenül kizárólag erre az esetre reagálva – egy kisfilmet készíttetett; a lényege és a szlogenje az volt: 

„Tehetsz róla, tehetsz ellene!”.

A filmben három lány készül bulizni; alkoholt fogyasztanak, kihívóan öltöznek fel, fiúkkal táncolnak és csókolóznak egy bárban – aztán hazafelé egyiküket megerőszakolja egy férfi. A videó végén pedig megjelenik az idézett szlogen. Nyilvánvaló az üzenet: ha az ábrázolt módon viselkednek a lányok, akkor maguk tehetnek arról, ha megerőszakolják őket; ha viszont „jól viselkedtek volna”, akkor megakadályozhatták volna ezt. Ez a tipikus áldozathibáztatás.

Ez a gondolkodásmód eléggé általános, ráadásul megerősítést is kap nagy presztizsű intézményektől (média, igazságszolgáltatási rendszer, politika, rendőrség), így 

maguk az áldozatok is önmagukat hibáztatják, szégyellik azt, ami velük történt.

A társadalmi többség nehezen tud azonosulni az előítéletek áldozatainak szenvedéseivel. Ráadásul az félelmetes, ha a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok; mert egy igazságos világban mindenki azt kapja, amit érdemel; igazságtalanság csak azzal történik, aki nem viselkedik elég okosan, vagy aki nem jó ember. Aki tehát az áldozatot hibáztatja, az magát védi: ha ő jó és jól viselkedik, akkor őt nem fogja igazságtalanság érni. Emiatt még a legegyüttérzőbb ember is hajlamos az áldozatot magát hibáztatni – ha nem is teljes mértékben, de esélyt adva ennek.

Ebben a felfogásban benne van az is, hogy a kisebbségi csoport (a példánkban a fiatal lányok) olyan előírásokhoz alkalmazkodjon, amelyek szigorúbbak, mint a többségre vonatkozó szabályok. Ha megerőszakolnak egy buliból hazafelé tartó lányt, azt hibát róják fel a neki, hogy kihívóan öltözködött és flörtölt a férfiakkal – ezek akkor, ha nem következik be a megerőszakolás, általában megengedett viselkedésformák).

Az áldozathibáztatás 

„utólagos bölcsességen” alapul; ám túlságosan is könnyű elfeledkezni arról, hogy - velünk ellentétben - az áldozat nem rendelkezik azzal az utólagos bölcsességgel, amely magatartását irányíthatná. Ezért ahhoz, hogy megérthessük egy áldozat szenvedését, és hogy empatizálhassunk vele, az ő szemszögéből kell rekonstruálnunk azokat az eseményeket, amelyek áldozattá válásához vezettek. (folyt. köv.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »