MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 5.

 

A konkrét, egyedi előítéletek tanulás útján keletkeznek - és több okból alakulnak ki. Ezek nem zárják ki egymást, sőt, mindegyikük jelen lehet egyidejűleg is.

Anyagi előnyök: egy társadalomban akkor válnak élesebbé, amikor a rendelkezésre álló erőforrások szűkösek. 

Jólét idején csökken az előítéletesség, mert nincs konfliktus és feszült helyzet amiatt, hogy sokan nélkülözni kénytelenek. 

Míg szegénységben hajlamosak az emberek a náluk jobban boldogulókról elhinni, hogy valamilyen csoportjellemzőjük miatt érvényesülnek jobban. Lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál kizsákmányolni vagy háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert. Például a Horthy-korszak Magyarországán azért erősödött fel az antiszemitizmus, mert Trianon miatt négyszázezer határon túlra rekedt magyar visszatelepült a határon belülre – csupa fiatal, jól képzett, agilis ember, akiknek a kicsinnyé lett ország nem tudott egzisztenciát teremteni. A társadalmi válasz erre az volt, hogy a zsidó orvosok, tanárok, mérnökök, stb. elveszik a helyeket a „jó magyarok” elől – persze, hiszen a zsidók köztudottan összetartanak és mindig is kisajátították a legjobb lehetőségeket.

A bűnbak keresés: A frusztrált egyén erősen hajlik arra, hogy odavágjon frusztrációjának okozójára. 

De ha a frusztráció okozója túlságosan hatalmas vagy túlságosan nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta – így egy viszonylag gyenge és ártatlan személyt vagy csoportot okolunk olyasmiért, ami nem az ő hibájából történt; azzal a személlyel szemben leszünk agresszívek, aki a kívülálló csoporthoz tartozik: egy jól észrevehető, viszonylag gyenge és kezdettől fogva nem kedvelt csoporthoz, amelyre tehát áthelyezzük agresszivitást.

Önigazolás: Igyekszünk lebecsülni azt a csoportot, ami felé az agresszivitásunk irányul: 

ha értéktelen, tagjai buták, erkölcstelenek - tulajdonképpen nem is emberek -, akkor leigázhatjuk őket, megfoszthatjuk őket lehetőségektől, vagy akár meg is gyilkolhatjuk őket, hiszen nem kell azt gondolnunk magunkról, hogy mi erkölcstelenek vagyunk.

Az önértékelés fenyegetése: ha a legkevésbé megbecsült réteghez tartozunk, igényünk támadhat arra, hogy legyen egy nálunk is megnyomorítottabb kisebbség, így mégiscsak lesznek, akikkel szemben fölényben érezhetjük magunkat.

Tekintélyelv: Vannak eleve előítéletes emberek – a tekintélyelvű személyiségek. 

Gondolkodásmódjuk merev; értékrendszerük konvencionális; nem tűrik a gyengeséget; hívei a megtorlásnak; nagymértékben gyanakvóak; szokatlanul erős tiszteletet táplálnak mindenféle tekintély iránt; minden kisebbségi csoporttal szemben heves előítéletet tanúsítanak. Az ilyen jellemvonások mögött a szülők viselkedése áll: olyanok nevelték őket, akik a szeretet megvonását és a félelem keltést alkalmazták az engedelmességre való nevelésben. Ezért ez az ember a gyermekkorában felhalmozott – szülei felé irányuló, de kiélni nem tudott – bosszúvágyát felnőttként félelme és bizonytalansága miatt a gyengébb csoportokon meri kiélni, miközben kifelé fenntartja a tekintély feltétlen tiszteletét. (folyt. köv.)