MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 6.

 

Az emberek általában konform módon elfogadják a saját szubkultúrájuk normáinak megfelelő nagyon specifikus és nagyon körülhatárolt attitűdöket. 

Ez utóbbira példa az a megfigyelés, hogy az USÁ-ban a feketékkel szemben több az előítélet Délen, mint Északon.

A jelenség magyarázata a konformitásban rejlik: 

az előítéletes fehérek egyszerűen a társadalomban uralkodó normáknak engedelmeskednek. A feketék elleni előítéleteket Dél történelme alakította ki, de a konformitás az, amelyik fenntartja és újratermeli. Ennek az előítéletes magatartásnak a legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek is.

A konformitás irányába ható nyomás lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy nem áll rendelkezésre pontos információ, a téves vélemények viszont túlsúlyban vannak. Ennek következtében

 előfordulhat, hogy az emberek kósza hírek alapján fogadnak el bizonyos negatív attitűdöket.

Ha merő véletlenségből tanúi leszünk a fanatizmus valamilyen megnyilvánulásának, például, hogy valaki lenézően nyilatkozik egy adott csoportról - becsmérlő faji vagy etnikai jelzőt használ -, akkor nagyobb valószínűséggel fogjuk negatívan értékelni ezt a csoportot - vagy akár csak egy olyan személyt, aki ezzel a csoporttal kapcsolatban van.

Ugyanezen az alapon

 egy társadalom törvény vagy szokás útján megteremthet előítéleteket - a jog és a szokások révén megerősíti azt az elképzelést, hogy az egyik csoport alacsonyabb rendű a másiknál. 

Például angolszász szokás (volt), hogy a nőket kirekesztették bizonyos előkelő klubokból - ha a szabályok azt kívánják, hogy „azokat ott" így kell kezelni, akkor miért ne tennénk így? „Az én klubomnak jó oka van erre”. (folyt. köv.)