Elhűlve olvasom, hogy a kisvárosban, ahol élek,
mennyi bűncselekmény történt a napokban
és a közelmúltban. Gyerekeket támadnak meg szintén gyerekek, hogy elvegyék az értékeiket; étteremben randalíroznak és fizetség nélkül távoznak kamaszok; házak körül somfordálnak gyanús alakok… Megszaporodtak az ilyen esetek!
Elsősorban védekeznünk kell – minden módon, ahogy lehet, és természetesen a gyerekeket, akik a legvédtelenebbek, kell a legjobban óvnunk.
Amikor már megtettünk minden ilyen óvintézkedést, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el azon, mi is történik itt.
Ezek a tünetek bizony a társadalom leromlott állapotáról árulkodnak!
Olyan sokrétű ez a leromlottság, hogy napestig lehetne sorolni, mi mindennel van (szerintem óriási) gond.
Mit lehet tenni (a védekezésen túl)?
Én úgy gondolom, hogy
egyedül a példamutatás segít abban, hogy jobb világ köszöntsön ránk.
És példamutatónak lenni csakis egyénileg lehetséges. Magunkért felelősséget vállalva. Ha mindenki a maga helyén, a maga lehetőségeihez mérten, a maga környezetében megteszi, amit másoktól is elvár, az oda-vissza hatásként működik.
Ez sem egycsapásra oldja meg a társadalmi problémákat és pláne nem ad megoldást a fenti konkrét esetekre – emiatt kérdezhetnétek, hogy ugyan mit érek el vele, ha én toleráns vagyok, empatikusan viselkedem; ha nem csak élek bele a világba, hanem mindent tudatosan etikusan teszek? De a kérdést meg kell fordítani: mi nem történik meg biztosan, ha mindenki úgy gondolkodik, hogy egy emberen semmi nem múlik?
A „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” jelmondat az élet bármely területére alkalmazható – annyit jelent, hogy bár a világot nem fogod megváltani, de a világ szempontjából apróságnak számító dolgokkal Te is hozzájárulhatsz a jobbá tételéhez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése