Adventi nyitogatós (1)
Közeledik a karácsony. Készülnek a karácsonyi műsorok. Eszembe jut egy
saját műsorom, amiért majdnem fegyelmit kaptam. A történet egyszerre édes és
bús – íme.
Míg a közoktatásban dolgoztam, négyévente rendeztem műsort a téli ünnepre –
a gimnáziumunkban a végzős drámatagozatosok és osztályfőnökük feladata volt ez;
amikor felállítottuk ezt a rendszert, arra gondoltunk, hogy a szeretett
iskolától való búcsúzás évében a szeretet ünnepét szebbé tenni talán nem is
feladat számukra, inkább öröm.
Mindig igyekeztem különleges produkcióval előállni, elkerülni a sablonokat,
a megszokott, egy kaptafára készülő műsorokat – hogy méltóak legyenek az
ünnephez; ezt nagyban megkönnyítette, hogy aktuális végzőseim szívvel-lélekkel
támogatták a törekvésemet. Így volt ez a covid előtti karácsonyon is. Az
osztályommal sokat beszélgettünk a karácsony lényegéről, és egyetértettünk
abban, hogy a szeretet ünnepén meg kell emlékeznünk azokról is, akiknek ez az
ünnep nem az ételekben dúskáló asztalt, nem a feldíszített fát és alatta az
ajándékok sokaságát jelenti. És azokról, akik nélkülözni kénytelenek a
családot, akiknek nem jut szeretet, akiknek a karácsony a magányt, a
reménytelenséget, a sorsuk feletti elkeseredést jelenti.
Nem csak mi gondolkodtunk így, „benne volt a levegőben” a téma –
a megelőző időszakban alapította meg Ferenc pápa a szegények egyházi világnapját; a világ nagyvárosaiban sorra avatták fel a „Hajléktalan Jézus” szobrokat…
A műsorunkban idéztünk Ferenc pápától és Teréz anyától; Ady, József Attila
és Babits verssorai hangzottak el; a szegényekről szóló népdalokkal és vetített
képekkel adtuk át saját üzenetünket. Hogy a szegénység – amely milliók számára
a mindennapok része -, a karácsony közeledtével sokkal szívszorítóbbá válik. Hogy
adni jobb, mint kapni; hogy a karácsony jó alkalom gondolni a valamiben hiányt
szenvedőkre; hogy azoknak adni, akiknek igazán számít, ezerszer jobb. Hogy nem
az a lényeg, hogy mit adunk, hanem az odafordulás…
Azt gondoltuk, hogy felhívni a figyelmet a karácsony e felkavaró oldalára a tanuló ifjúság javát szolgálja – de az iskolavezetés és néhány kolléga másképp látta: szerintük belegázoltunk ezzel a diákok lelkébe; szerintük súlyos hiba volt az ünnepi csillogásról, jókedvről, családi boldogságról átterelni a figyelmüket. Így esett, hogy az újév számomra egy fegyelmi kivizsgálással kezdődött…
Adventi nyitogatós (2)
Közeledik a karácsony. Ilyenkor a nőkben működő "fészekrakó" hajlamok mintha csúcson járnának:
díszítjük az otthonunkat, készülnek a bevásárlólisták, ajándékokon törjük a fejünket.
Előrelátóan igyekszünk
beosztani az időnket (és a családtagokét, ha engedik), hogy adventkor és majd a
pihenés napjaiban is minden pont úgy lehessen, ahogy az a vágyaink vezérelte terveinkben
szerepel.
Ünnepelni fogunk. A magam részéről a szeretetet. A karácsony számomra nem
egyházi ünnep, de vallási: a szeretetben is lehet hinni, mint egyféle vallásban
- átitatja az áhitat, a remény, az összetartozás; és annak a biztos tudata,
hogy a létnek van célja és értelme - ezeknek az érzéseknek a megélése biztosan.
És bár nagy szavak, de ilyenkor kimondhatóak: készítsük a lelkünket az Ünnepre, öltöztessük csillogó díszbe a szívünket!
Adventi nyitogatós (3)
Közeledik a karácsony. Ady Endre írta: „Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember… Valamikor, régen mennyire más volt e kép. Odakünn a fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit. A vastag hólepel mint fehér szemfedő messze úgy terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent, ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna, oly némaság mindenütt. Csak a szél süvölt könyörtelen, irgalmatlanul. …Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak beragasztva, a kis pléhkályhában régen kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az asztalnál ül, könyökére támasztva a fejét… Gondolkozik. Vajon mire gondol – a béke ünnepén? – Mit eszünk holnap! – tör ki a sóhajtás kebléből. …Holnap… s azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen… Mintha megváltozott volna a természet rendje, napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész világ – a szegény ember is. És a szegény ember öröme, békéje kétszeres. A télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen hideg nem emésztette fel még utolsó filléreit. Még egy kis karácsonyfára is telik, s az apróság ujjong, örült a krisztkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is. Karácsony van… A szegények karácsonya!…” (Nagyváradi Napló 1901. december 25.)
Adventi nyitogatós (4)
Közeledik a karácsony. A saját készítésű ajándékok a legjobbak – mondják -, amivel teljesen egyetértek. Hiszen már az örömet okoz, amikor készül:
szívét-lelkét bele tudja tenni az ember, és persze, aki kapja, annak is plusz boldogság, hogy mindvégig gondolt rá a készítője.
Kaptam és adtam is ilyesféle ajándékot; és soha nem
lehet elég az ötletekből, ezért néhányat közzéteszek.
A saját befőzésű lekvár, csatni, befőtt áll az első
helyen az „adok” oldalon nálam – hisz ezeknek az alapanya jóval karácsony előtt
áll rendelkezésre, vagyis már hónapokkal korábban elhatározásra kerül az
ajándékkészítés.
Szintén kedvenc a „papíralapú” ajándék. Fotókból saját
készítésű naptár, határidőnapló, zsebkönyv, könyvjelző, bekeretezett
fotókollázs; mesekönyv válogatásból vagy saját mesékkel, kirakós házi fotóból…
végtelenek a lehetőségek.
Nálam minden karácsonykor elkészülnek az aszaltgyümölcsös-magvas-csokidarabos
kuglófok (püspökkenyér kuglóf formában); mindig gyártok aprósüteményt vagy
mézeskalácsot, házi bonbont. A nagy sláger a mézeskalács házikó – udvarral,
kerítéssel, fenyővel, agyondíszített háztetővel. (Sajnos néhány év kimaradt,
mert nem volt a családban korban ehhez illő gyermek, de ez épp mostanság
változik, alig várom, hogy megint készülhessenek a házikók!)
Nem csak a gyerekek örülnek,
ha házi „nutellát”, dió-
vagy mandulakrémet kapnak; de a házi szaloncukorral is mosolyt csalhatunk az
arcokra.
A gasztro-ajándékok sorában szerepelnie kell az
italoknak is: házi ágyaspálinka, tojáslikőr, bélisz…
Aki kötni, horgolni, varrni tud, szakmányban
készítheti a ruhadarabokat; különleges ajándék a textil babakönyv vagy a kötött
zokni, táska, telefontok, könyvborító, rongybaba, párnahuzat; a legügyesebbek
steppelt takarót vagy egyenesen pecsvörköt is ki tudnak állítani.
Rengeteg lehetőséget találni még – erre speciálaizálódott oldalak tömkelege közt válogathatunk a neten -;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése