Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Advent (1-4. rész)

 

adventi készülődés

Adventi nyitogatós (1)

Közeledik a karácsony. Készülnek a karácsonyi műsorok. Eszembe jut egy saját műsorom, amiért majdnem fegyelmit kaptam. A történet egyszerre édes és bús – íme.

Míg a közoktatásban dolgoztam, négyévente rendeztem műsort a téli ünnepre – a gimnáziumunkban a végzős drámatagozatosok és osztályfőnökük feladata volt ez; amikor felállítottuk ezt a rendszert, arra gondoltunk, hogy a szeretett iskolától való búcsúzás évében a szeretet ünnepét szebbé tenni talán nem is feladat számukra, inkább öröm.

Mindig igyekeztem különleges produkcióval előállni, elkerülni a sablonokat, a megszokott, egy kaptafára készülő műsorokat – hogy méltóak legyenek az ünnephez; ezt nagyban megkönnyítette, hogy aktuális végzőseim szívvel-lélekkel támogatták a törekvésemet. Így volt ez a covid előtti karácsonyon is. Az osztályommal sokat beszélgettünk a karácsony lényegéről, és egyetértettünk abban, hogy a szeretet ünnepén meg kell emlékeznünk azokról is, akiknek ez az ünnep nem az ételekben dúskáló asztalt, nem a feldíszített fát és alatta az ajándékok sokaságát jelenti. És azokról, akik nélkülözni kénytelenek a családot, akiknek nem jut szeretet, akiknek a karácsony a magányt, a reménytelenséget, a sorsuk feletti elkeseredést jelenti.

Nem csak mi gondolkodtunk így, „benne volt a levegőben” a téma – 

a megelőző időszakban alapította meg Ferenc pápa a szegények egyházi világnapját; a világ nagyvárosaiban sorra avatták fel a „Hajléktalan Jézus” szobrokat…

A műsorunkban idéztünk Ferenc pápától és Teréz anyától; Ady, József Attila és Babits verssorai hangzottak el; a szegényekről szóló népdalokkal és vetített képekkel adtuk át saját üzenetünket. Hogy a szegénység – amely milliók számára a mindennapok része -, a karácsony közeledtével sokkal szívszorítóbbá válik. Hogy adni jobb, mint kapni; hogy a karácsony jó alkalom gondolni a valamiben hiányt szenvedőkre; hogy azoknak adni, akiknek igazán számít, ezerszer jobb. Hogy nem az a lényeg, hogy mit adunk, hanem az odafordulás…

Azt gondoltuk, hogy felhívni a figyelmet a karácsony e felkavaró oldalára a tanuló ifjúság javát szolgálja – de az iskolavezetés és néhány kolléga másképp látta: szerintük belegázoltunk ezzel a diákok lelkébe; szerintük súlyos hiba volt az ünnepi csillogásról, jókedvről, családi boldogságról átterelni a figyelmüket. Így esett, hogy az újév számomra egy fegyelmi kivizsgálással kezdődött… 

Adventi nyitogatós (2)

Közeledik a karácsony. Ilyenkor a nőkben működő "fészekrakó" hajlamok mintha csúcson járnának: 

díszítjük az otthonunkat, készülnek a bevásárlólisták, ajándékokon törjük a fejünket. 

Előrelátóan igyekszünk beosztani az időnket (és a családtagokét, ha engedik), hogy adventkor és majd a pihenés napjaiban is minden pont úgy lehessen, ahogy az a vágyaink vezérelte terveinkben szerepel.

Ünnepelni fogunk. A magam részéről a szeretetet. A karácsony számomra nem egyházi ünnep, de vallási: a szeretetben is lehet hinni, mint egyféle vallásban - átitatja az áhitat, a remény, az összetartozás; és annak a biztos tudata, hogy a létnek van célja és értelme - ezeknek az érzéseknek a megélése biztosan.

És bár nagy szavak, de ilyenkor kimondhatóak: készítsük a lelkünket az Ünnepre, öltöztessük csillogó díszbe a szívünket!

Adventi nyitogatós (3)

Közeledik a karácsony. Ady Endre írta: „Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony… e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember… Valamikor, régen mennyire más volt e kép. Odakünn a fagyos, hideg szél süvölt, kísértetiesen rázva a szegény hajlékok rozzant ablakfáit. A vastag hólepel mint fehér szemfedő messze úgy terül el beborítva mindent fagyos leplével. Mindent, ameddig a szem lát. Mintha minden élet megszűnt volna, oly némaság mindenütt. Csak a szél süvölt könyörtelen, irgalmatlanul. …Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak beragasztva, a kis pléhkályhában régen kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az asztalnál ül, könyökére támasztva a fejét… Gondolkozik. Vajon mire gondol – a béke ünnepén? – Mit eszünk holnap! – tör ki a sóhajtás kebléből. …Holnap… s azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen… Mintha megváltozott volna a természet rendje, napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész világ – a szegény ember is. És a szegény ember öröme, békéje kétszeres. A télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen hideg nem emésztette fel még utolsó filléreit. Még egy kis karácsonyfára is telik, s az apróság ujjong, örült a krisztkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is. Karácsony van… A szegények karácsonya!…” (Nagyváradi Napló 1901. december 25.)

Adventi nyitogatós (4)

Közeledik a karácsony. A saját készítésű ajándékok a legjobbak – mondják -, amivel teljesen egyetértek. Hiszen már az örömet okoz, amikor készül: 

szívét-lelkét bele tudja tenni az ember, és persze, aki kapja, annak is plusz boldogság, hogy mindvégig gondolt rá a készítője.

Kaptam és adtam is ilyesféle ajándékot; és soha nem lehet elég az ötletekből, ezért néhányat közzéteszek.

A saját befőzésű lekvár, csatni, befőtt áll az első helyen az „adok” oldalon nálam – hisz ezeknek az alapanya jóval karácsony előtt áll rendelkezésre, vagyis már hónapokkal korábban elhatározásra kerül az ajándékkészítés.

Szintén kedvenc a „papíralapú” ajándék. Fotókból saját készítésű naptár, határidőnapló, zsebkönyv, könyvjelző, bekeretezett fotókollázs; mesekönyv válogatásból vagy saját mesékkel, kirakós házi fotóból… végtelenek a lehetőségek.

Nálam minden karácsonykor elkészülnek az aszaltgyümölcsös-magvas-csokidarabos kuglófok (püspökkenyér kuglóf formában); mindig gyártok aprósüteményt vagy mézeskalácsot, házi bonbont. A nagy sláger a mézeskalács házikó – udvarral, kerítéssel, fenyővel, agyondíszített háztetővel. (Sajnos néhány év kimaradt, mert nem volt a családban korban ehhez illő gyermek, de ez épp mostanság változik, alig várom, hogy megint készülhessenek a házikók!)

Nem csak a gyerekek örülnek, 

ha házi „nutellát”, dió- vagy mandulakrémet kapnak; de a házi szaloncukorral is mosolyt csalhatunk az arcokra.

A gasztro-ajándékok sorában szerepelnie kell az italoknak is: házi ágyaspálinka, tojáslikőr, bélisz…

Aki kötni, horgolni, varrni tud, szakmányban készítheti a ruhadarabokat; különleges ajándék a textil babakönyv vagy a kötött zokni, táska, telefontok, könyvborító, rongybaba, párnahuzat; a legügyesebbek steppelt takarót vagy egyenesen pecsvörköt is ki tudnak állítani.

Rengeteg lehetőséget találni még – erre speciálaizálódott oldalak tömkelege közt válogathatunk a neten -; 

rajta, még nem késő belefogni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...