ÉLETVEZETÉS - Advent (5-8. rész)

 

Adventi nyitogatós (5)

Közeledik a karácsony. Az évnek ebben a szakában sokan jutnak elhatározásra rossz szokásaik levetkőzése vagy valamilyen nagy változtatás elérése kapcsán. Egyszóval a(z újévi) fogadalmak is megfogalmazásra kerülnek év vége felé.

A tapasztalatok (és a szakemberek is) arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen fogadalmak lobogó lángként keletkeznek, de hamar kihúny a lelkesedés, és füstbe mennek a tervek. 

Több oka is lehet, de kettő biztosan bezavar a képbe. Az egyik, hogy általában a rossz szokásainktól szeretnénk ilyenkor megszabadulni, azoktól, amik hosszú évek alatt alakultak ki; ezek makacsul tartják magukat, és szinte automatikusan, gondolkodás nélkül e régi beidegződéseink szerint cselekszünk továbbra is. A másik, hogy amikor elhatározzuk a változtatást, akkor egy vágyott eredmény lebeg a szemünk előtt; ezt a vágyott dolgot pedig minél hamarabb el akarjuk érni. Márpedig általában nem lehet gyors változást elérni a megrögzöttségeinkben, így az elmaradó vagy lassú eredmények csökkentik a dolog iránti motivációnkat és az önbizalmunkat.

Persze azért vannak sikeres fogadalmak is – ezeknek a titka (az egyéni körülményeken túl) az, hogy előkészítettek, pontosan megtervezettek, kis lépésekből állnak és reális célokra irányulnak. 

Ha egy nagy változtatást akarunk az életünkben és eléggé vágyunk az eredményre, akár egyedül is sikerülhet végigvinnünk – de segítséget kérni (családtagoktól, barátoktól, szakembertől) sem szégyen!

Adventi nyitogatós (6)

Közeledik a karácsony. Ma meg érkezik a Mikulás. Csizmákat kisuvickolni, kitenni az ablakba, hadd tegyen bele a jó öreg kinek-kinek érdeme szerint! Cukrot, diót, mogyorót – vagy virgácsot.

Saját családomban minden évben hosszas vita előzte meg december 6-át; nevezetesen az, hogy vajon ennek az ünnepnek is van-e előestéje. A gyerekeink álláspontja szerint van, ez egyben azt jelenti, hogy már 5-én meg kell kapniuk a Mikulás ajándékait. Mi, szülők természetesen ragaszkodtunk hatodikához, hisz aznap van Miklós névnap, tehát akkor érkezhetnek a csomagok. Egyik évben a gyerekek győztek (addig nyavalyogtak, míg engedtünk), másikban mi… ma meg sajnáljuk, hogy ezek az idők elmúltak. Na, majd az unokák!

A dalocskákban a Mikulás zsákja almát, mogyorót, diót tartalmaz – hol vagyunk már ezektől a valaha ajándéknak tekintett jutalmaktól! 

Sokszor csak kapkodom a fejem, mi mindent vásárolnak a szülők már december 6-ára is… vajon végleg a múltba vész a szólás – „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” – igazságtartalma?

Végül egy vicces történet. Van egy régi fotó a családi albumunkban a Mikulásról – épp a havas udvarunkon ólálkodik, zsákkal a hátán, fehér szakálla gyanúsan összecsomózódott, piros kabátja filcből (lenge öltözékét talán az magyarázta, hogy autómobillal járt, nem szánnal), és barna-fehér csíkos nadrág van rajta. Ez utóbbi miatt mai napig folyik az évődő vita a gyerekeinkkel – akik ma már felnőttek -, szerintük ugyanis a képen épp e nadrág bizonyítja, hogy nem a Mikulás, hanem én vagyok látható. Hiába győzködjük őket, hogy igenis maga a jóságos öreg érkezett akkor a csizmáikba csomagot csempészni; kötik az ebet a karóhoz, hogy a Mikulás dajkamese.  Mese vagy nem, csodának mégis csoda – aki nem hiszi, járjon utána!

Adventi nyitogatós (7)

Közeledik a karácsony. Lehet, hogy ez puszta véletlen, de a mi családunkban a betegségek előszeretettel időzítettek az ünnepekre. Amikor visszagondolok a régi ünnepekre, természetesen 

az emlékezetes karácsonyok bukkannak fel elsőként a memóriámban - és ezek valahogy mind betegségekről szólnak.

Még kisikolás voltam, amikor mumpszos lettem karácsonykor. Feküdtem a dunyha alatt betegen nagyanyáméknál, és az alig várt karácsonyban nem sok örömem telt. Pedig a család mindent megmozgatott, hogy különleges ajándékot kapjak: „pult alól” szereztek nekem banánt, narancsot és aszalt datolyát. (A cucilizmus hiánygazdaságában ezek luxuscikkeknek számítottak; ráadásul csak nagy ritkán kerültek és kis mennyiségben bolti forgalomba – így csak protekcióval, a dolgozók jóindulata révén vagy „hálapénzzel” lehetett hozzájuk jutni.)

Pár évvel később mellhártyagyulladással köszöntött rám a karácsony, a rám szabott szigorú ágynyugalmat még annyi időre sem szeghettem meg, hogy a fa alól az ajándékaimat magamhoz vegyem – a fekhelyemhez hozták a szüleim. Ez még mindig a cucilizmus idején volt, így a mi nem túl fényes anyagi helyzetű családunkban az ajándékok általában azok a ruházati cikkek voltak, amikre már amúgy is szükség volt. Ekkor, a betegségemre tekintettel, kaptam játékot is: egy legót! Vagyis nem Legót (hisz cucilizmus volt), hanem annak kelet-európai változatát; mindenesetre pici darabokból álló készletet, amiből egy benzinkutat lehetett megépíteni (még parányi gumicsövek is voltak a benzinpisztolyokhoz). Emlékszem, jó móka volt – a láz ellenére is – összerakni.

Jó lett volna levetkőzni ezt a családi „karmát”, de sajnos hoztam magammal az új családomba is: míg picik voltak a gyerekeink, minimum egy felsőlégúti megbetegedés kijárt karácsonykor.

Csak azt tudom kívánni mindannyiunknak, hogy idén ne tarkítsák hasonló élmények az ünnepet!

Adventi nyitogatós (8)

Közeledik a karácsony. És vele a karácsonyi szünet. A gyerekeknek, diákoknak vakáció, de a felnőttek közül is, aki teheti, az év végére időzíti a szabadságát. Szerencsések azok, akik családban, meleg otthonban karácsonyozhatnak – ebben az időszakban talán több idő is jut egymásra. A saját élményeim között válogatva a szünetben sok-sok vidám percet okoztak a közös kártyázások, társasjátékozások. Pedig akkor még nem volt túl sok játék – a „Gazdálkodj okosan!” a „Játék a betűkkel” és a „Kocog és kidob” volt a sláger. Az utóbbit gyakran úgy játszottuk, hogy a kidobás lehetőségét kizártuk – ez ugyanis a halálos sértődések melegágya volt – milyen szülő az olyan, aki arra játszik, hogy kiüsse a gyereke bábúját?!

Talán ezekből a gyerekkori estékből következik, hogy felnőtt koromban is a játékot választottam hivatásomul… 

mindenesetre a karácsonyi örömmel örökre összekötődött bennem a közös játék.

Nem tartozom azok közé, akik siratják a múltat, miszerint akkor még a „kütyük nélküli világ” egyet jelentett a közös, családi és baráti együttlétekkel – akkortájt is akadt bőven olyan társaság, akik nem egymással, hanem egymástól elszigetelten élték a mindennapjaikat. A „kütyük” segítségével is lehet közös élményeket szerezni. Az egyik kedvencem például az volt, hogy a lányommal a „Kahoot”-ban csináltunk vicces kvízeket, amit aztán a többi családtaggal teszteltünk nagy nevetések közepette.

A lényeg, hogy – ha megtehetjük – legyünk együtt; használjuk arra (is) a karácsonyi ünnepkört, hogy mentálisan feltöltekezzünk! Ebben pedig a legnagyobb segítség az, ha közös tevékenységekbe fogunk a szeretteinkkel.