Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - Advent (9-12. rész)

 

közeledik a karácsony

Adventi nyitogatós (9)

Közeledik a karácsony. Vajon idén végre fehérbe öltözik az ünnep? A karácsonyi filmek, mesék, képeslapok elmaradhatatlan része a hó… Sajnos mára marad helyette a nosztalgia, mert elég ritkán fordul elő a fehér karácsony.

Gyerekkoromban minden télen előkerült a szánkó, rengeteg havas emlékem van. Volt egy keverék kutyánk, az egyik felmenője németjuhász lehetett, arra a fajtára hasonlított leginkább; erős kutya volt, tele energiával. Egyik évben apukám kitalálta, hogy szánhúzó kutyát csinál belőle. Imádta! A szánkóra a húgom és én ültünk fel (jól bebugyolálva, ahogy kell), apánk a kutyával futott, és róttuk az esti utcákat. Persze minduntalan kiborultunk, aztán kacagva próbáltunk kigabalyodni a sok ruhából meg a plédekből – hogy újrakezdjük az egészet.

Máskor olyan tartós hideg volt, hogy a szülővárosom folyócskája befagyott – megbírt bennünket a jég. Nagybátyámékat úgy látogattuk meg, hogy a folyó jegén csúszkáltunk végig; kis dolog, de óriási élmény, sok-sok év távlatából is mosolyt csal az arcomra.

Ahogy a kiskamaszkori – immár a környék összeverődött gyerektársaságában eltöltött – szánkós leereszkedések is. 

Alföldi városkában csak a töltés vagy szerencsés esetben egy dombocska jelenti a „hegyeket”, de gyerekként ezek is felérnek a magaslattal: a lényeg, hogy le lehessen csúszni róluk.

 Sokszor kezem-lábam kékre fagyott, mert a játékot sem megunni, sem abbahagyni nem lehetett. Emlékszem, egyszer, amikor anyukám végre haza tudott parancsolni a szánkózásból, a lakásba érve már magam is éreztem a fagyott végtagjaimat; a kád épp tele volt engedve vízzel – hívogatott, hogy ott átmelegedjek. Hiába mondta édesanyám, hogy nem szabad rögtön belemennem, nem hallgattam rá – jobb lett volna pedig, mert átfagyott lábaimat a meleg víz éles késekként szaggatta.

Mondják, a remény hal meg utoljára – hát remélem mindannyiunknak, hogy idén lesz hó a karácsonyhoz!

Adventi nyitogatós (10)

Közeledik a karácsony. Sok embertársunk számára ez az időszak nem a családról, a szeretetről, a terített asztalról szól – hanem a magányról és a nélkülözésről. Gondoljunk rájuk!

Rengeteg példa van arra, hogy az emberek szolidárisak egymással – 

ha például tragédián átesett család kér segítséget a televízión keresztül, pillanatok alatt összegyűlnek a támogatások. A legcsodálatosabb, hogy az adományozók között jóval többen vannak azok, akik maguk is nehezen boldogulnak. Többféle oka lehet annak, ha valaki így szeretne segíteni – nyilván köztük némi lelkiismeret-furdalás is; például igazságtalannak érezheti valaki, hogy neki mindene megvan, mások pedig éheznek…

Pénzt, ételt vagy ruhát adni, esetleg ajándéktárgyakat – ezek is jelenthetik a törődést, és nagyon hasznosak is; ám mégiscsak a legkönnyebb útja a feltámadó lelkiismeretünk megnyugtatásának. Az adományozás gesztusa megtörténik, majd nem kell tovább törődnöm a dologgal, „megtettem, amit tehettem”.

Én azokat csodálom leginkább, akik nem anyagiakat, hanem az idejüket, a munkájukat, az odafordulásukat adják. 

Akik észreveszik a környezetükben, ha valakinek egy-egy jó szóra van szüksége; meglátják a durva arcok mögött a törődés vágyát; meghallják a ki nem mondott igényt a kapcsolatra, az érintésre.

Vegyünk példát az ilyen önzetlen emberekről! Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már legalább eggyel közülük.

Adventi nyitogatós (11)

Közeledik a karácsony. Megint lesz Keviiiiin! (Vagyis: Reszkessetek betörők!) És Jégkorszak, meg Shrek karácsony. meg Piedóne… és folytatható a sor tetszés szerint.

Én nem vagyok nagy tévés – általános iskolás koromban a szüleim hétvégére korlátozták, középiskolásként kollégista voltam, így nem szoktam rá -, de a karácsonyhoz és a szilveszterhez valahogy nekem is hozzátartozik a tévénézés.

Megvan annak a maga bája, hogy Kevint ezredjére is megnézi a család (pedig már a „gyerekek” nem is gyerekek) – a meleg szobában, a feldíszített fenyő árnyékában, finomságokkal az asztalon… még a sokadszorra látott-hallott poénokon is harsányan nevetünk.

Gyerekkoromban a szilveszteri tévéműsor verhetetlen volt! 

A nosztalgiámban persze benne van, hogy ritkán engedtek tévét néznem; meg az is, hogy nem volt túl sok csatorna (és számos egyéb mozgóképes lehetőség), így a televízió A Televízió volt – igényes saját műsort gyártottak a nép szórakoztatására. Egész nap ment a jobbnál-jobb műsorokkal bélelt adás; az ismert tévébemondók is mókáztak, a legjobb kabarék, a legkedveltebb színészek és énekesek mind-mind felvonultak előttünk.

Ma már akkora a kínálat tévé fronton (egyéb néznivaló helyeket ne is említsek), hogy csak kapkodja az ember a fejét. De Kevinre mindig számíthatunk!

Adventi nyitogatós (12)

Közeledik a karácsony. Hamarosan indulunk a fenyőért, ami majd a nappalinkban karácsonyfává változik. Mennyezetig érő fenyőnk lesz idén is – mert bár a gyerekeink felnőttek, de ez még mindig jár nekik. Vagyishát…. tulajdonképpen az a dolog története, hogy amikor már a fiunk is elköltözött tőlünk, és kettecskén maradtunk a párommal, megpróbálkoztunk egy kisebb méretű fával – lett is felháborodás! Merthogy attól még, hogy nagykorúak, még a mi gyerekeink, ergo a karácsonyfának a mennyezetig kell érnie. Ők győztek – mi meg ilyen vereséget bármikor elfogadunk!

Műfenyővel soha nem kacérkodtunk – eleve sem, de azt gyanítom, hasonló lenne a fogadtatása, mint az alacsony fának. Ebben a kérdésben az arany középút filozófiáját vallom: szerintem kábé ugyanannyi érv szól a műfenyő vs. igazi fa mellett.

Mondjuk a hófehér, feldíszített műfenyők nagyon tetszenek! 

Épp amiatt, mert nem akarnak igazinak látszani – némelyik a maga giccses valójában annyira mű, hogy már egyenesen gyönyörű nekem.

Ha már karácsonyfa, szólok a macskarácsonyról is. Kedvenceim a cicás videók, amikben a kis szörnyetegek tönkreteszik az ünnepi fenyőket – kiapadhatatlan humorfárrás. Pepító alias Cinci macskánk egy évtizede van velünk, de soha nem bántotta a fát – ezért karácsonykor neki is jár extra: a legdrágább macskajákat kapja ilyenkor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...