SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 3. rész: Tényleg nem lehet férfi és nő között?

 

Már-már közhelyes válasz: nem lehet, mert egyik fél valamikor óhatatlanul is „úgy” kezd el nézni a másikra. Nem tudom, velem még soha nem fordult elő, hogy „úgy” néztem volna fiú, később férfi(vá let) barátaimra. Ettől még elfogadom, hogy bármelyiküknek lehetett egyszer-egyszer ilyen gondolata rólam – bár ennek nagyon kicsi valószínűséget tételezek. (Na, erre meg az a válasz, hogy „lehet, hogy soha nem derül ki, de ettől még megtörténik”.)

Most tegyük félre a kutatásokra alapozott válaszokat (például azt, hogy pszichológiai tény: az ellenkező nemmel való érintkezésben mindig ösztönösen bekapcsolnak párkeresési stratégiáink), és nézzük, hogy a barátság lényege szempontjából mit lehet felelni a fenti kérdésre!

Barátságot mindenki köt élete során. 

Ki sokat, ki kevesebbet; van, aki csak gyerekkorában, aztán felhagy ezzel; van, aki könnyen barátkozik, más nagyon válogatós. De ha mindenkire jellemző a barátkozás, akkor valószínűleg emberi szükséglet – az ember, mint társas lény, determinálva van arra, hogy körülvegye magát ilyen kapcsolatokkal. Miért zárnánk ki az emberiség felét a potenciális barátok köréből, csak mert ellenkező neműek?

Ráadásul fontos az is, hogy egy nő mást kaphat női, mint férfi barátságaitól, és viszont 

– a különbözőségeinkből adódó vonások kölcsönösen többet tudnak jelenteni. Például egy férfi számára fontos lehet, hogy férfi-versengéstől mentesen mutathasson gyengeséget vagy beszélhessen érzelmekről - amit férfi barátjával nem igazán tehet meg. Ugyanígy egy nőnek meg hiányozhat, hogy az érzelmeket félretéve, racionálisan vizsgálhasson meg (vagy éppen viccelhessen el) számára jelentős helyzeteket – amiket egyik barátnőjével sem tenne.  Ha csak a saját nemünkből válogatnánk barátokat, ezeket kizárnánk az életünkből.

Lelki füleimmel hallom erre a romantikus kérdést: 

miért nem a párkapcsolatában keresi és találja meg ezeket az ember? 

A válasz lehetne az, hogy…. de majd a következő részben fejtem ki, az ugyanis terveim szerint arról szól majd, hogy mit gondoljunk szerelem és/vagy barátság témában.

Bár bátran fejtegetem itt a gondolataimat, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy az én férfiakhoz kötődő (igaz) barátságaim mindegyike a közös gyerekkorban kezdődött; akkor, amikor még nem