Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Igaz barátság? 3. rész: Tényleg nem lehet férfi és nő között?

 

Barátság férfi és nő között

Már-már közhelyes válasz: nem lehet, mert egyik fél valamikor óhatatlanul is „úgy” kezd el nézni a másikra. Nem tudom, velem még soha nem fordult elő, hogy „úgy” néztem volna fiú, később férfi(vá let) barátaimra. Ettől még elfogadom, hogy bármelyiküknek lehetett egyszer-egyszer ilyen gondolata rólam – bár ennek nagyon kicsi valószínűséget tételezek. (Na, erre meg az a válasz, hogy „lehet, hogy soha nem derül ki, de ettől még megtörténik”.)

Most tegyük félre a kutatásokra alapozott válaszokat (például azt, hogy pszichológiai tény: az ellenkező nemmel való érintkezésben mindig ösztönösen bekapcsolnak párkeresési stratégiáink), és nézzük, hogy a barátság lényege szempontjából mit lehet felelni a fenti kérdésre!

Barátságot mindenki köt élete során. 

Ki sokat, ki kevesebbet; van, aki csak gyerekkorában, aztán felhagy ezzel; van, aki könnyen barátkozik, más nagyon válogatós. De ha mindenkire jellemző a barátkozás, akkor valószínűleg emberi szükséglet – az ember, mint társas lény, determinálva van arra, hogy körülvegye magát ilyen kapcsolatokkal. Miért zárnánk ki az emberiség felét a potenciális barátok köréből, csak mert ellenkező neműek?

Ráadásul fontos az is, hogy egy nő mást kaphat női, mint férfi barátságaitól, és viszont 

– a különbözőségeinkből adódó vonások kölcsönösen többet tudnak jelenteni. Például egy férfi számára fontos lehet, hogy férfi-versengéstől mentesen mutathasson gyengeséget vagy beszélhessen érzelmekről - amit férfi barátjával nem igazán tehet meg. Ugyanígy egy nőnek meg hiányozhat, hogy az érzelmeket félretéve, racionálisan vizsgálhasson meg (vagy éppen viccelhessen el) számára jelentős helyzeteket – amiket egyik barátnőjével sem tenne.  Ha csak a saját nemünkből válogatnánk barátokat, ezeket kizárnánk az életünkből.

Lelki füleimmel hallom erre a romantikus kérdést: 

miért nem a párkapcsolatában keresi és találja meg ezeket az ember? 

A válasz lehetne az, hogy…. de majd a következő részben fejtem ki, az ugyanis terveim szerint arról szól majd, hogy mit gondoljunk szerelem és/vagy barátság témában.

Bár bátran fejtegetem itt a gondolataimat, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy az én férfiakhoz kötődő (igaz) barátságaim mindegyike a közös gyerekkorban kezdődött; akkor, amikor még nem

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...