Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Gondolok rátok (3 rész)

 

tanítványok

Gondolok rátok! (1)

Történt velem egy kellemetlen eset. Nem jutott eszembe a neve az egyik régebbi diákomnak. Ott volt a nyelvem hegyén, mert amint megláttam, rögtön tudtam, hogy tanítottam, azonnal 

kedves emlékek tolultak elő arról a csapatról, amelyiknek a tagja volt, de a neve…. nem, és nem.

Kiszámoltam. A szentesi gimiben alsóhangon is 3570 tanítványom lehetett. Nem tudom, lehetséges-e egyáltalán ennyi nevet egyszerre fejben tartani, de ha igen, nálam akkor is van más „felmentő” érv. Ugyanis a memóriánk úgy működik, hogy az aktuálisan nem használt dolgok hátrébb sorolódnak, hogy helyet adjanak az új információknak – így van nálam is: a jelenlegi tanítványaim neveit használom, a régiekét pedig félig-meddig (és csakis ideiglenesen) homályban tartja a memóriám.

De hát mi a név? A Rómeó és Júlia után szabadon: a virág, amit rózsának hívunk, épp ugyanolyan illatos lenne akkor is, ha a neve más lenne… – szóval drága Gergő (mert persze amint elsétáltam, rögtön beugrott), innen is üzenem, hogy igenis emlékszem rád, akkor is, ha bajba kerültem a neveddel.

Gondolok rátok! (2)

A kis herceg című regényből rongyosra idézték már azt a sort, hogy "Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." (Antoine de Saint-Exupéry)

Én adnék ennek egy nem megszokott értelmezést: a felelősség nemcsak a „megszelidítettről” szól, hanem a „megszelidítőről” is abban az értelemben, hogy akit egyszer már beköltöztettél a szívedbe, az ott berendezkedett, magára alakította a saját szobáját, és te úgy őrzöd azt neki, ahogy a kirepült gyerekeid valamikori kuckóját: oda bármikor újra megtérhet egy-egy éjszakára.

A szív falai rugalmasak: 

bármennyi szoba nyílhat benne – az enyémben is van rengeteg, a gimis tanítványaim 3750 szobáján kívül is megannyi. Nem mondom, hogy minden nap, de időről-időre mindegyikbe bemegyek szétnézni, port törölni… és friss ágyneműt húzok ott, ahová érkezni üzente magát valaki.

Gondolok rátok! (3)

Meglepett és elgondolkodtatott egy minapi üzenet-váltás. Megláttam egy örömteli tudósítást egy nemrégi volt tanítványom sikeréről, így írtam neki pár érdeklődő sort – és ő kiemelte a válaszában, hogy ez nagyon jólesett neki.

Milyen furcsa, hogy ami nekem természetes – attól, hogy egy-egy diákom már csak „volt”, attól még örökre megmarad az „enyémnek” -, az benne kétségeket ébreszthetett.

Pedig igenis gondolok rátok – kedves rég vagy nemrég elballagottjaim! Persze ezt nem úgy teszem, hogy üzenek, írok, felhívlak titeket – az időben is lehetetlen vállalkozás lenne (csak 

a gimiben alsóhangon lehettetek vagy 3750-en

); a gondolat gyorsan repül, gondolni lehet egyszerre sokakra és gyakran.

És kíváncsi vagyok az életetekre, a sikereitekre, a boldogulásotokra! Úgyhogy üzenjetek, írjatok, hívjatok fel – tudjátok: nektek én voltam az egyetlen gimis történelem- és/vagy szalap-tanárotok, nekem meg leehettetek alsóhangon vagy 3750-en történelem- és/vagy szalap-tanítványaim… Ja, és tudjátok: a hegy meg a Mohamed, meg ilyenek….

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

SZUBJEKTÍV - Téli mesék 2. rész

  A város szélén, ahol a tél csendje úgy ült meg a háztetőkön, mintha vattából szőttek volna minden hangot, élt néhány ember, akik nem tudtak nagy csodákat tenni — de aprókat annál inkább. És néha, a tél ünnepi idején, ezek az apró csodák voltak a legnagyobbak a világon. Az első csoda: egy kisgyerek kívánsága A hatéves Olivér a hideg idő beköszönte óta minden este kis mécsest gyújtott az ablakban. Nem volt nagy dolog, csak egy apró üvegcsésze, amit még az óvodában festett tele aranypöttyökkel. Így okoskodott: „hátha rátalál a fény a kívánságomra”. És egyszer csak rátalált. Nem hó érkezett — bár nagyon szerette volna —, hanem egyik este egy hirtelen csend: puha, békés, mintha az egész világ egy pillanatra elhallgatott volna. És ebben a csöndben Olivér meghallotta apja lépteit a lépcsőházban, aki a hosszú külföldi munkából aznap ért haza… pont akkor, pont abban a pillanatban. A második csoda: a nagyi keze nyoma Ilona néni idén már lassabban járt, mint tavaly. A térde néha r...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »