Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Nem a tanárnak tanulsz... (2)

 

az életnek tanulsz



Ha a gyerek tanul, de a jegye rossz

Ismerős jelenet: egy szülő csalódottan áll a szülői értekezlet után, kezében a jegyek, fejében a kérdések: „De hát ő tanult. Tudta. Ott voltam, hallottam. Mégis hármast kapott. Sőt: valamit kérdeztek, amit nem is tanítottak. Vagy nem így. Akkor most kiben van a hiba?”

A válasz nem kényelmes. Igenis kimondható: van úgy, hogy a hiba nem a gyerekben van.

A rendszeres tanulás, a felkészülés, a figyelem – ezek értékek. És ha ezek után az osztályzat nem tükrözi vissza a befektetett munkát, akkor az is egy lehetséges opció, hogy nem a diák hibázott. Talán a tanár módszertana volt pontatlan. Talán a számonkérés nem azt mérte, amit meg kellett volna tanítani. Vagy talán olyan tudást kért számon, amelyet nem volt alkalma megszerezni a gyereknek – nem az ő hibájából.

Nem könnyű erről beszélni. Mert szeretjük azt hinni, hogy a rendszer igazságos. Hogy a jegyek pontos tükörképei a tudásnak. Hogy a tanár mindig következetes, és mindenki számára világos, mit is vár el. De a valóság más. A valóságban vannak tanárok, akik nem tanítanak jól. Akik nem érzik, mennyi az elég. Vagy túl gyorsan haladnak. Vagy egy egész dolgozatot a tankönyv apróbetűs részeiből állítanak össze – amiről az órán egy szó sem hangzott el.

És a gyerek ott áll a dolgozat felett, a fejében rend van, de a papíron más kérdések sorakoznak. Ismeretlenek. Ijesztőek. Aztán jön a hármas. A kettes. Egy magyarázat nélküli elégtelen.
És jön az első gondolat: „Buta vagyok.” Pedig nem az. Csak olyan játszmába került, aminek nem ismerték vele a szabályait.

És itt jön a szülő szerepe. Mert az iskola olykor nem ad igazat a gyereknek. De ha otthon legalább az elhangzik: „Láttam, hogy tanultál.” „Nem a jegy mutatja, mennyit tudsz.” „Büszke vagyok, mert szorgalmas voltál.”– akkor történik valami. A gyerek nem roppan össze. Nem szakad le róla az önbizalom. Hanem tanul valamit, amit az iskola nem tanít:
hogy a teljesítmény nem mindig látványos, de akkor is számít.

És szülőként ezt mondani – az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk. Olyan mondatok ezek, amelyek a rossz jegyeknél is tovább tartanak. Mert a valódi tudás nem mindig kap elismerést. De megtartja az embert akkor is, amikor az elismerés épp elmarad.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...