Ha a gyerek tanul, de a jegye rossz
Ismerős jelenet: egy szülő csalódottan áll a szülői értekezlet után, kezében
a jegyek, fejében a kérdések: „De hát ő tanult. Tudta. Ott voltam, hallottam.
Mégis hármast kapott. Sőt: valamit kérdeztek, amit nem is tanítottak. Vagy nem
így. Akkor most kiben van a hiba?”
A válasz nem kényelmes. Igenis kimondható: van úgy, hogy a hiba nem a
gyerekben van.
A rendszeres tanulás, a felkészülés, a figyelem – ezek értékek. És ha ezek
után az osztályzat nem tükrözi vissza a befektetett munkát, akkor az is egy
lehetséges opció, hogy nem a diák hibázott. Talán a tanár
módszertana volt pontatlan. Talán a számonkérés nem azt mérte, amit meg kellett
volna tanítani. Vagy talán olyan tudást kért számon, amelyet nem volt alkalma
megszerezni a gyereknek – nem az ő hibájából.
Nem könnyű erről beszélni. Mert szeretjük azt hinni, hogy a rendszer
igazságos. Hogy a jegyek pontos tükörképei a tudásnak. Hogy a tanár mindig
következetes, és mindenki számára világos, mit is vár el. De a valóság más. A
valóságban vannak tanárok, akik nem tanítanak jól. Akik nem
érzik, mennyi az elég. Vagy túl gyorsan haladnak. Vagy egy egész dolgozatot a
tankönyv apróbetűs részeiből állítanak össze – amiről az órán egy szó sem
hangzott el.
És a gyerek ott áll a dolgozat felett, a fejében rend van, de a papíron más
kérdések sorakoznak. Ismeretlenek. Ijesztőek. Aztán jön a hármas. A kettes. Egy
magyarázat nélküli elégtelen.
És jön az első gondolat: „Buta vagyok.” Pedig nem az. Csak olyan
játszmába került, aminek nem ismerték vele a szabályait.
És itt jön a szülő szerepe. Mert az iskola olykor nem ad igazat a gyereknek.
De ha otthon legalább az elhangzik: „Láttam, hogy tanultál.” „Nem a jegy
mutatja, mennyit tudsz.” „Büszke vagyok, mert szorgalmas voltál.”– akkor
történik valami. A gyerek nem roppan össze. Nem szakad le róla az önbizalom.
Hanem tanul valamit, amit az iskola nem tanít:
hogy a teljesítmény nem mindig látványos, de akkor is számít.
És szülőként ezt mondani – az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk. Olyan
mondatok ezek, amelyek a rossz jegyeknél is tovább tartanak. Mert a valódi
tudás nem mindig kap elismerést. De megtartja az embert akkor is,
amikor az elismerés épp elmarad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése