A KIMI Drámai Gála margójára (2025. május 17.)
A kamaszkor
az önkeresés időszaka, tele bizonytalansággal és belső feszültséggel. Egy
alkotó közösség – például színjátszó csoport, írókör vagy kreatív műhely –
sokat segíthet ebben az érzékeny életszakaszban.
Az ilyen közeg lehetőséget ad arra, hogy a fiatal kifejezze magát, megtapasztalja az
„alkotok, tehát számítok”
érzését, és közben önbizalma is erősödik. Az alkotás során
fejlődik a kommunikáció, az együttműködés és a problémamegoldó gondolkodás.
A közös
munka, a nevetés és a közösen elért sikerélmény sokszor mélyebb kapcsolatokat
ad, mint a hétköznapi iskolai közösségek. A szülők pedig azt láthatják, hogy
gyermekük magabiztosabbá, nyitottabbá válik — mert értéket teremt, és elfogadó
közegben tapasztalja meg: jó úgy, ahogy van.
A színjátszás nem csupán szereplés, hanem önismereti és közösségi élmény.
A
kamasz a próbák során megtanul másokkal együttműködni, figyelni, alkalmazkodni
— miközben kreatív módon dolgozza fel a benne zajló érzéseket.
A szerepek
segítenek megérteni mások nézőpontját, így fejlődik az empátia. A színpadon
pedig biztonságos tér nyílik arra, hogy a fiatal kipróbálja magát:
megszólaljon, hibázzon, nevettesse vagy meghassa a közönséget — és közben
erősödjön az önbizalma.
A színjátszó
közösségekben gyakran elfogadóbb, támogatóbb légkör alakul ki, mint az
iskolában. A fiatalok itt értékesnek érzik magukat, mert hozzájárulnak valami
közöshöz — és ez nemcsak a színpadon, hanem az életben is hatással lesz rájuk.
A
színjátszás tehát nemcsak hobbi, hanem eszköz ahhoz, hogy egy kamasz
magabiztosabb, nyitottabb és tudatosabb emberré váljon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése