Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ: Nem a tanárnak tanulsz...(1) - Mit is jelent ez valójában?

 

A. I. agyú robotok

„Nem a tanárnak tanulsz, hanem az életnek” – mit is jelent ez valójában?

A mondat egy nevelő szándékú figyelmeztetés – olyan helyzetben szokás mondani, amikor a diák látszólag csak azért tanul (vagy éppen nem tanul), hogy megfeleljen a tanárnak, hogy jó jegyet kapjon, vagy éppen elkerülje a büntetést. A mondat lényege, hogy a tanulás valódi célja nem a tanár elégedettsége vagy az iskolai elismerés, hanem az, hogy az életben boldoguljunk, fejlődjünk, gondolkodni, alkalmazkodni, dönteni tudjunk.

Ha lefejtjük róla az évszázados porlepte tanári szigor páncélját, ez a mondat tulajdonképpen egy kíméletlenül őszinte kijelentés. A tanulás valóban nem a tanár kedvéért történik. Nem a megfelelésért. Nem a jó jegyért. És nem azért, hogy a naplót szép sorok díszítsék, mintha verssorok volnának.

A tanulás nem látványos. Nincsenek benne tapsok, se színpad, se reflektor; nem ír róla senki posztot. A tanulás sokszor csöndes, apró történés, mint amikor egy mag elkezd csírázni a föld alatt. És van úgy, hogy évekig nem hajt ki.

De amikor egyszer csak jön egy helyzet, egy ember, egy választási pont, egy váratlan lehetőség – akkor az a tudás, amit egykor kényszerű megtanulnivalóként éltél meg, egyszer csak előbújik. A döntésedben, a szavaidban, a csendben, amit nem törsz meg, vagy a mondatban, amit kimondasz. Ott lesz benned.

Mert amit valaha magadévá tettél – legyen az egy verssor, egy évszám, egy képlet, egy gondolat – az a részed lett, és azzá tett téged, aki ma vagy. Nem azért, mert „hasznos” volt. Hanem mert formált. Kitágította az éned határait. Kicsit másként látsz tőle dolgokat.

Persze könnyű ezt mondani felnőttként. Egy tizenévesnek, aki előtt ott a világ zűrzavaros kérdőjelekkel és hormonokkal, a tanulás gyakran értelmetlennek tűnik. Mi köze Shakespeare-nek a TikTokhoz? Hova vezet egy periódusos rendszer az emberi kapcsolatok útvesztőjében?

És mégis: ezek a dolgok segítenek túlélni.
Segítenek, mert megtanítanak kérdezni. Kételkedni. Vitatkozni. Rácsodálkozni. Rendet teremteni. Érvelni. Figyelni. Változni. Átkeretezni. És olykor hallgatni. Máskor kiállni.
Az élethez ugyanis nem egy lexikon kell, hanem belső tartás. És az a tartás nem másból épül fel, mint a sok-sok rétegből, amit tudásként magunkra szedtünk – akármennyire is értelmetlennek tűnt akkor.

A tanulás tehát nem a tanárnak történik. És nem is az iskolának.
A tanulás az embernek történik. A jövőbeli önmagunkért. Azért, aki még most sem létezik – de ott növekszik bennünk, napról napra.

Nem a tanárnak tanulsz.
Nem is az életnek.
Saját magadért.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...