KAMASZ KALAUZ - Nyáridőn 4-7.

 

4. rész: Kötelező nyári olvasmány? Köszi, inkább ne! (2)

Az irodalom nem házi feladat – hanem párbeszéd

Sok szülő nyáron kezd el alkudozni. „Legalább a Tüskevárat olvasd el, azt én is szerettem…” A gyerek válaszol: „De anya, az első ötven oldalban sem történik semmi!” A szülő felsóhajt, de megérti. Mert ő maga is emlékszik rá, milyen érzés volt betűkön át izzadni, amikor a nap is tűz, a fagyis meg jön, a bringa meg ott áll a kerítésnek döntve.

A kötelező olvasmány – ha rosszul választották ki – nem szeretetkapu lesz az irodalomhoz, hanem zár. Ráadásul rossz emlékekkel teli zár. Azzal jár, hogy a gyerek megtanulja: a könyv unalmas. Hogy az olvasás egy kellemetlen kötelezettség, nem önálló élmény. Hogy a történet nem róla szól – és ha nem róla szól, akkor nem is érdekes.

Az iskolában ma is 30-100 évvel ezelőtti szemlélet alapján állítják össze az olvasmánylistát. Olyan könyveket, amelyek nemcsak nyelvezetükben idegenek a mai gyerekeknek, hanem élményvilágukban is. A társadalmi viszonyok, a szülő-gyerek kapcsolat, a kaland definíciója, a humorérzék, sőt, maga a feszültségkezelés is teljesen más világban mozgott akkor, mint most.

Nem, nem arról van szó, hogy a régiek ne lennének értékesek. De az értéket nem a kötelezőségtől kapja meg egy könyv. És nem is attól, hogy felnőtt fejjel fontosnak tartjuk. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek tényleg olvasson, akkor a kiindulópontnak ő maga kell legyen. Az érdeklődése. Az, ami neki izgalmas, érvényes, itt és most.

Van gyerek, aki fantasy-t szeret. Van, aki képregényt. Van, aki a tudományos ismeretterjesztőt. És igen, van, aki kortárs regényeket, mai kamaszproblémákat feldolgozó könyveket. Ezek azok a kapuk, amelyekhez belépőt adhatnánk a kezébe – de nem adjuk, mert inkább visszük a „kötelezőn” át, akkor is, ha ott csak rácsos ablakok vannak.

Mi lenne, ha a nyár nem a betűk kínja lenne? Mi lenne, ha a nyári olvasás nem a tanév nyúlványa, hanem a saját élményé lenne?

A könyv nem ellenség. A kötelező viszont azzá teheti. Ne hagyjuk, hogy így maradjon!

5. rész: Nyári diák-munka

Sokan hajlamosak a nyarat valami éteri, gondtalan időszaknak képzelni, ahol a fiatalok egy óriási limonádéval a kezükben olvasgatnak árnyékos fák alatt, vagy a Balaton partján rohangálnak nevetve. De a valóságban sok középiskolás számára a nyár egyáltalán nem a pihenés ideje. Hanem a munkáé. A megélhetésé. A segítségadásé. Vagy épp a zsebpénz megszerzéséé – ha másképp nem megy, legalább nyári diákmunkából.

Eközben mégis ott a belső vágy: valami másra is szükség van. Egy baráti találkozásra, egy titkos kamaszszerelem izgalmára, egy hosszabb alvásra, egy semmittevő délutánra. Az egyensúlyt megtalálni ezek között? Nem könnyű – de nem is lehetetlen.

A diákok, akik nyáron dolgoznak, gyakran nem szabad döntésből vállalnak munkát. Van, ahol a családnak szüksége van a pénzre. Van, ahol a gyerek maga érzi, hogy nem terhelheti tovább a szüleit. A munka lehet jó élmény is: tanulás felelősségről, időbeosztásról, emberekről. De ha minden nap erről szól, ha semmi más nem fér bele a napba – az már nem tanít, csak elvon. Időt, energiát, élményeket.

Nem baj, ha valaki nyáron dolgozik. A baj az, ha kizárólag dolgozik.

Pihenés alatt nem feltétlenül tengerparti nyaralást kell érteni. Pihenés lehet egy délután, amit magunkkal töltünk. Egy hosszú séta, egy kávé egy baráttal, egy közös filmnézés valakivel, aki fontos nekünk. Pihenés lehet a nevetés. Egy „semmittevős” nap, amikor nincs cél, nincs elvárás.

A kamaszkor amúgy is zúgó érzelmi hullámvasút. A nyár az az időszak, amikor végre nem reggel nyolcra kell menni, és nem feleletre készülni. Ha ilyenkor sem fér bele semmi öröm – akkor mikor?

A kamaszkor fő terepe nem az iskola – hanem a kapcsolatok. Barátságok, első szerelmek, kötődések, elszakadások. Ezek mind a személyiségformálódás részei. És ezekhez idő kell. Olyan idő, amit nem szorít közé egy nyolcórás állás, vagy a reggeltől estig tartó kötelezettségek.

A nyár lehetne ennek az ideje. A beszélgetéseké. A sétáké. A randevúké. A csöndes jelenléteké.

6. rész: Egy 18 éves középiskolás (ősztől egyetemista) írásából:

„Azt mondják, a nyár a pihenésé. A feltöltődésé. A barátságoké, a szerelmeké, a nagy beszélgetéseké. Azoké a dolgoké, amikre suli közben nincs idő, se energia. De én egész nyáron dolgozom.

Nem azért, mert olyan nagyon akartam. Hanem mert kell a pénz. Nekem is, meg otthon is. Mert jó lenne új cipő. Vagy megvenni az albérletbe majd azt a valamit, amit anyuék nem tudnak. Vagy csak segíteni. Mert ciki kérni, amikor tudom, hogy nincs miből. És tudod, közben látom azokat, akik tényleg nyaralnak. Akik reggel tízkor még pizsamában vannak, akik utaznak, akiket nem csipog fel az ébresztő ötkor. Nem vagyok rájuk féltékeny. Inkább csak… fáradt vagyok. És azt érzem, hogy talán nekem is járna valami ebből a nyárból. Nem sok. Nem tengerpart. Csak egy nap, amikor nem kell semmi különöset csinálni. Egy este, amit barátokkal töltök. Egy séta valakivel, akit szeretek. Vagy csak egy délután, amit magammal vagyok – és nem robotüzemódban. És közben eszembe jut: nem én vagyok az egyetlen. Sokan vagyunk így. Dolgozó nyarazók. Felnőttek - félig. De gyerekek is, valahol belül.”

 7. rész: A kamaszok nyara – ha jól működik – valójában felkészülés…

…. nem a következő dolgozatra. Hanem az életre. Az iskola 10 hónapon át szorosan keretezi őket: házi feladat, felelet, elvárások, fegyelem. A nyár viszont az övék. És hogy mivel töltik, az gyakran sokkal beszédesebb, mint amilyen jegyet kapnak majd szeptemberben.

Mit csinál ideálisan egy kamasz a nyári szünetben?

·         Kialussza magát. Ez nem lustaság, hanem regenerálódás.

·         Barátkozik. A kortársak közt lenni – még ha csak órákig lógnak egy padon – tanulás a javából: empátia, határok, kapcsolódás.

·         Próbálkozik. Új stílusokkal, hobbikkal, szerepekkel. A nyár kísérletezésre való.

·         Olvas – amit ő választ. Lehet az képregény, fantasy, vagy épp romantikus regény: önálló érdeklődésből olvasni erős személyiségfejlődési élmény.

·         Időnként unatkozik. Az unalom: belső tér, ahol elkezd nőni valami új. Ha mindig ki van töltve az idő, a belső hang sosem tud megszólalni.

És mindez hogyan készíti fel a következő tanévre? Úgy, hogy egy nyáron át pihent és saját ritmusára hangolódott kamasz szeptemberre nem kiégve, hanem kíváncsian léphet be az iskolába. Lesz kedve kapcsolódni, lesz energiája újrakezdeni. Ha hagyjuk neki.

Néha a legnagyobb felkészülés az, amit csendben, pihenés közben végez a lélek.