Ugrás a fő tartalomra

MENTÁLHIGIÉNÉ - Tavaszi megújulás (2.)

 


A kis újrakezdések ereje

Sokszor azt hisszük, hogy az életben csak a nagy változások számítanak. Új munkahely, új város, új életszakasz. Pedig a mindennapok csendesebb sarkaiban ott rejtőzik valami legalább ennyire fontos: a kis újrakezdések ereje. Ezek nem látványos fordulatok, inkább apró irányváltások. Egy döntés, hogy ma máshogyan reagálunk valamire, mint tegnap. Egy gondolat, hogy mostantól kicsit jobban figyelünk magunkra.

Az újrakezdés néha egészen kicsiben kezdődik. 

Például abban, hogy reggel nem azonnal a problémák listájával indítjuk a napot. Vagy abban, hogy egy rég halogatott beszélgetést végre megtartunk. Ezek a pillanatok nem hangosak, mégis mozdítanak rajtunk egy keveset. És sokszor éppen ez a kevés az, ami hosszabb távon nagy változást hoz.

A kis újrakezdések azért működnek, mert nem ijesztőek. Nem kérnek tőlünk hirtelen mindent. Csak egy apró lépést, egy új gondolatot, egy másik nézőpontot. Így lassan kialakul bennünk az érzés, hogy van mozgásterünk. Hogy nem kell egyetlen nagy döntéssel mindent megoldani.

Ha megengedjük magunknak ezeket a kis fordulatokat, idővel összeáll egy új irány. Nem egyik napról a másikra, hanem lépésről lépésre. Az élet sokszor nem nagy újrakezdésekből épül. Sokkal inkább apró, bátor módosításokból, amelyek végül egészen új történetet írnak.

A természet mint mentális edzőtárs

A természetet gyakran csak háttérnek tekintjük a mindennapjainkban. Egy park, egy kert, egy erdő, amin gyorsan átsétálunk. Pedig ha jobban figyelünk, a természet valójában kiváló mentális edzőtárs. Nem ad tanácsot, nem magyaráz, mégis sok mindent megmutat.

Elég megnézni egy fát tavasszal. Hónapokig látszólag semmi nem történik vele, majd egyszer csak megjelennek a rügyek. A növekedésnek megvan a maga ideje. A természet nem siet, és nem hasonlítja magát másokhoz. Mégis minden évben eljut a megújulásig.

Ez emlékeztethet bennünket arra, hogy a saját fejlődésünknek is van ritmusa. 

Nem mindig haladunk látványosan előre. Néha hosszabb ideig gyűjtjük az erőt, mielőtt változás történik. És ez teljesen rendben van.

A természet arra is tanít, hogy a ciklusok természetesek. Van idő a növekedésre, de van idő a pihenésre is. Ha ezt elfogadjuk, kevésbé érezzük kudarcnak azokat az időszakokat, amikor lassabbnak tűnik a haladás.

Talán ezért hat ránk olyan jól egy séta az erdőben vagy a vízparton. Nemcsak a friss levegő miatt. Hanem azért, mert közben emlékeztetést kapunk: a fejlődés nem verseny. Inkább egy természetes folyamat, amelyben nekünk is megvan a saját tempónk.

Edzhető a bizakodás

A bizakodást sokszor úgy képzeljük el, mint valami velünk született tulajdonságot. Van, akinek természetesen megy, másoknak kevésbé. Pedig a bizakodás inkább olyan, mint egy izom. Ha használjuk, erősödik. Ha elhanyagoljuk, könnyen elgyengül.

A mindennapokban rengeteg apró helyzet ad lehetőséget arra, hogy ezt az „izmot” eddzük. Például amikor egy nehézség közepén megkérdezzük magunktól: vajon mit tanulhatok ebből? Vagy amikor tudatosan észrevesszük a nap apró jó pillanatait.

Ez nem azt jelenti, hogy minden helyzetben kötelező pozitívnak lenni. A valóság sokszor bonyolultabb ennél. 

A bizakodás inkább azt jelenti, hogy nem zárjuk ki a lehetőséget: a dolgok idővel jobbra fordulhatnak.

Ahogy egy izmot sem egyetlen edzéssel erősítünk meg, a bizakodás is gyakorlást igényel. Kis lépésekben épül. Egy új gondolat, egy másik nézőpont, egy kis bátorság a következő lépéshez.

Idővel pedig észrevesszük, hogy egyre könnyebben találjuk meg a remény apró kapaszkodóit. Nem azért, mert az élet hirtelen problémamentes lett. Hanem azért, mert mi magunk erősebbek lettünk abban, hogy a nehézségek között is keressük a lehetőségeket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a kommunikáció fejlesztéséről

  Mit lehet/kell tudni a kommunikációról? "Jól szólni dísz, derék dolog, de a dísztelen csak dadog. Ámbár dadogni dísztelen, olykor dicsőbb, mint díszesen." (Weöres Sándor) A kommunikáció minden emberi megnyilvánulás alapja. Az emberek közötti megértés és kapcsolatok elengedhetetlen eszköze. Információ-csere, amelyben az információ bármi lehet: adatok, értékek, ötletek, érzelmek, stb. Az ember mindig és mindennel kommunikál. Szavakkal és csenddel, a testével és az arcával; írásban vagy szóban, elektronikusan vagy jelenléttel, a megjelenésével, a hangjával vagy épp a némaságával. Jól kommunikálni annyit tesz, mint emberként jól működni: magunkat megértetni, kifejezni, elhelyezni a világban; és legalább ennyire fontos mások megnyilvánulásait jól tudni olvasni. Vagyis aki fejlett kommunikációval vértezi fel magát, az előnyt szerez az élete minden területén, legyen az tanulás, munka, barátság, párkapcsolat, művészeti tevékenység, bármi. Milyen területei vannak a kommu...