matos-drama-szentes

  A ballagási dalok repertoárja egy egészen különleges keverék; íme a három legfontosabb és leggyakrabban énekelt ballagási dal meglepő története: Gaudeamus igitur (Örüljünk hát!) – A középkori bulihimnusz Bár ma rendkívül ünnepélyesnek és komolynak tűnik, a Gaudeamus igitur valójában a középkori egyetemisták lázadó ivódala volt. A dallam a 13. századból származik, a szövege pedig a kószáló, kocsmázó diákok (a vágánsok) életérzését tükrözi. A szöveg valódi üzenete: Nem a tanulásról szól, hanem arról, hogy az élet rövid, a fiatalság gyorsan elszáll, az öregség és a halál elkerülhetetlen – ezért örüljünk, amíg fiatalok vagyunk, igyunk és élvezzük az életet! Kit éltet még? A dal későbbi versszakaiban a diákok éltetik az egyetemet, a professzoraikat, sőt, külön versszak szól a „zsenge, tiszta, kedves és szép nőkről” is. Ballag már a vén diák... Ez a dal a hazai ballagási hagyomány abszolút alapköve, amely a selmecbányai Bányászati Akadémiáról indult el az 1870-es években. ...

  A ballagási tarisznyába rejtett tárgyak a honfoglalás kori és a népi hagyományokból gyökereznek. Amikor a régi világban a fiatalok elhagyták a szülői házat (például vándorútra indultak vagy katonának álltak), az édesanyák pontosan ugyanezeket az útravalókat csomagolták nekik egy kis batyuba, hogy megvédjék őket a bajtól, és emlékeztessék őket az otthonukra. Minden egyes tárgynak megvan a maga mély, szimbolikus jelentése: A pogácsa (a mindennapi kenyér) A pogácsa a túlélést és a bőséget szimbolizálja. A néphit szerint az útra kelő diák így soha nem fog éhezni az életben. Fontos hagyomány, hogy a pogácsát az iskolában maradó diáktársak vagy a szülők sütik, ezzel a gondoskodó szeretettel indítva útnak a végzőst. A só A só az egyik legősibb szimbólumunk. Kettős jelentéssel bír a tarisznyában: Életbölcsesség: Ahogy a só ízt ad az ételnek, úgy kell a diáknak is tartalommal és „ízzel” megtöltenie a szürke hétköznapokat. Romolhatatlanság: Mivel a só tartósít, azt jelkép...

  Bevallom, amikor először hallottam arról, hogy a bölcsődések is ballagnak, egy pillanatra megállt bennem a kanál.  Ballagás? Kétévesen?  Mi lesz a következő? Születés utáni hazaballagás a szülészetről? Ünnepélyes pelenka-levételi ceremónia? Cumielbúcsúztató bankett? Pedig ha jobban belegondolunk, a ballagás története pontosan arról szól, hogy egy szép hagyomány újabb és újabb korosztályokat hódít meg. A történet az 1870-es években kezdődött Selmecbányán.  A helyi Bányászati és Erdészeti Akadémia végzős hallgatói úgy döntöttek, hogy az utolsó előadás után nem egyszerűen hazamennek, hanem méltó módon búcsút vesznek diákéveiktől. Fáklyákkal, bányászlapátokkal, egymás vállát átkarolva vonultak végig a városon. Itt hangzott fel először a máig ismert dal: „Ballag már a vén diák…” Lássuk be: ehhez képest a mai ballagásokon a szelfibot már nem is tűnik olyan radikális újításnak. A selmeci hagyomány olyan értékes kulturális örökséggé vált, hogy még az UNESCO szellem...

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...