Ugrás a fő tartalomra

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?



 ... Lehetőleg ne túl sokat.

Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt?

A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen.

A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni.

A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni.

A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés. 

Igen, a semmittevés. 

Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül hasznos. A céltalan heverészés, a felhőnézés, az álmodozás vagy akár a hosszú alvások nem elvesztegetett órák. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember fejében rendeződni kezdenek a dolgok.

És igen, lehet unatkozni is.

Az unalom manapság szinte veszélyeztetett állapot. Az első unatkozó percben már előkerül a telefon, a videó, az üzenet vagy valamilyen digitális szórakozás. Pedig az unalom gyakran a kreativitás előszobája. Amikor nincs kész program, nincs külső inger, az ember kénytelen saját magából előállítani valamit. Egy ötletet. Egy történetet. Egy játékot. Egy tervet. Vagy egyszerűen csak egy gondolatot.

A nyár legyen annak az ideje, amikor a kamasz végre azt csinálhatja, amihez kedve van. Olvashat, sportolhat, zenélhet, videojátékozhat, barkácsolhat, rajzolhat, kirándulhat, találkozhat a barátaival, vagy akár egész délután beszélgethet velük a világ nagy dolgairól és a világ teljesen jelentéktelen dolgairól.

Természetesen a felelősség sem tűnik el teljesen a vakációval. 

Jó, ha vannak családi programok, házimunkák, kisebb feladatok. 

De a nyár ne arról szóljon, hogy a kötelező teendőket egyszerűen lecseréljük más kötelező teendőkre.

A kamaszkor egyik legfontosabb feladata önmagunk felfedezése. Ehhez pedig idő kell. Olyan idő, amelyet nem osztottak be előre órarendbe. Olyan idő, amelyben lehet keresgélni, próbálkozni, hibázni, újrakezdeni.

Nem biztos, hogy a nyár végén a gyermekünk tökéletesebben fog beszélni egy idegen nyelvet, megtanul programozni vagy megszerez egy újabb bizonyítványt. De lehet, hogy kipihentebb lesz. Nyugodtabb lesz. Többet tud majd saját magáról. És talán új lelkesedéssel vág neki a következő tanévnek.

Ez pedig sokszor többet ér bármilyen nyári teljesítménynél. A nyár nem verseny. Nem projekt. Nem fejlesztési terv.

A nyár a feltöltődés évszaka.

És a kamaszoknak talán erre van a legnagyobb szükségük.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!