Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Ballagás (1)

 


Bevallom, amikor először hallottam arról, hogy a bölcsődések is ballagnak, egy pillanatra megállt bennem a kanál. 

Ballagás? Kétévesen? 

Mi lesz a következő? Születés utáni hazaballagás a szülészetről? Ünnepélyes pelenka-levételi ceremónia? Cumielbúcsúztató bankett?

Pedig ha jobban belegondolunk, a ballagás története pontosan arról szól, hogy egy szép hagyomány újabb és újabb korosztályokat hódít meg.

A történet az 1870-es években kezdődött Selmecbányán. 

A helyi Bányászati és Erdészeti Akadémia végzős hallgatói úgy döntöttek, hogy az utolsó előadás után nem egyszerűen hazamennek, hanem méltó módon búcsút vesznek diákéveiktől. Fáklyákkal, bányászlapátokkal, egymás vállát átkarolva vonultak végig a városon. Itt hangzott fel először a máig ismert dal: „Ballag már a vén diák…”

Lássuk be: ehhez képest a mai ballagásokon a szelfibot már nem is tűnik olyan radikális újításnak.

A selmeci hagyomány olyan értékes kulturális örökséggé vált, hogy még az UNESCO szellemi kulturális örökségei közé is bekerült. Akkoriban azonban valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy másfél évszázaddal később egy hasonló szertartáson egy hatéves kisfiú komoly arccal szorongatja majd az óvodai tarisznyáját, miközben titokban azt számolgatja, mikor kap végre fagyit.

A 20. század elején a ballagás meghódította a középiskolákat is. 

Megjelentek a feldíszített tantermek, a virágok, a tarisznya, benne a pogácsával, sóval, földdel és aprópénzzel. Ezek az útravalók jelképes üzenetet hordoztak: legyen mit enned, maradj hű a gyökereidhez, és boldogulj az életben.

A mai diákok talán kiegészítenék ezt egy töltőkábel-adapterrel és egy erős wifi-jelszóval is.

A második világháború után újabb szintet lépett a hagyomány. Az általános iskolák végzősei is ballagni kezdtek. A nyolcadik osztály elvégzése komoly mérföldkő lett, és természetesnek tűnt, hogy ezt ünnepélyes búcsú kísérje. Ekkorra a ballagás már nem egy szűk akadémiai hagyomány volt, hanem országos szokás.

Aztán a hagyomány tovább indult lefelé a korosztályok lépcsőjén: óvoda, bölcsöde…

Persze nem akarok én gúnyolódni ezen, hisz az egyedül az ember számára jelentőséggel bíró gondolat, hogy valami véget ér, és valami új kezdődik, nagyon is komoly. Az ember szeret megállni egy pillanatra az útkereszteződésekben. Körbenézni, elköszönni attól, ami volt, és bizakodva elindulni afelé, ami következik.

Még akkor is, ha az a következő állomás történetesen csak a bölcsődéből az óvodába vezet.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »