Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Ballagás (1)

 


Bevallom, amikor először hallottam arról, hogy a bölcsődések is ballagnak, egy pillanatra megállt bennem a kanál. 

Ballagás? Kétévesen? 

Mi lesz a következő? Születés utáni hazaballagás a szülészetről? Ünnepélyes pelenka-levételi ceremónia? Cumielbúcsúztató bankett?

Pedig ha jobban belegondolunk, a ballagás története pontosan arról szól, hogy egy szép hagyomány újabb és újabb korosztályokat hódít meg.

A történet az 1870-es években kezdődött Selmecbányán. 

A helyi Bányászati és Erdészeti Akadémia végzős hallgatói úgy döntöttek, hogy az utolsó előadás után nem egyszerűen hazamennek, hanem méltó módon búcsút vesznek diákéveiktől. Fáklyákkal, bányászlapátokkal, egymás vállát átkarolva vonultak végig a városon. Itt hangzott fel először a máig ismert dal: „Ballag már a vén diák…”

Lássuk be: ehhez képest a mai ballagásokon a szelfibot már nem is tűnik olyan radikális újításnak.

A selmeci hagyomány olyan értékes kulturális örökséggé vált, hogy még az UNESCO szellemi kulturális örökségei közé is bekerült. Akkoriban azonban valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy másfél évszázaddal később egy hasonló szertartáson egy hatéves kisfiú komoly arccal szorongatja majd az óvodai tarisznyáját, miközben titokban azt számolgatja, mikor kap végre fagyit.

A 20. század elején a ballagás meghódította a középiskolákat is. 

Megjelentek a feldíszített tantermek, a virágok, a tarisznya, benne a pogácsával, sóval, földdel és aprópénzzel. Ezek az útravalók jelképes üzenetet hordoztak: legyen mit enned, maradj hű a gyökereidhez, és boldogulj az életben.

A mai diákok talán kiegészítenék ezt egy töltőkábel-adapterrel és egy erős wifi-jelszóval is.

A második világháború után újabb szintet lépett a hagyomány. Az általános iskolák végzősei is ballagni kezdtek. A nyolcadik osztály elvégzése komoly mérföldkő lett, és természetesnek tűnt, hogy ezt ünnepélyes búcsú kísérje. Ekkorra a ballagás már nem egy szűk akadémiai hagyomány volt, hanem országos szokás.

Aztán a hagyomány tovább indult lefelé a korosztályok lépcsőjén: óvoda, bölcsöde…

Persze nem akarok én gúnyolódni ezen, hisz az egyedül az ember számára jelentőséggel bíró gondolat, hogy valami véget ér, és valami új kezdődik, nagyon is komoly. Az ember szeret megállni egy pillanatra az útkereszteződésekben. Körbenézni, elköszönni attól, ami volt, és bizakodva elindulni afelé, ami következik.

Még akkor is, ha az a következő állomás történetesen csak a bölcsődéből az óvodába vezet.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »