Az emberek általában konform módon elfogadják a saját szubkultúrájuk normáinak megfelelő nagyon specifikus és nagyon körülhatárolt attitűdöket. Ez utóbbira példa az a megfigyelés, hogy az USÁ-ban a feketékkel szemben több az előítélet Délen, mint Északon. A jelenség magyarázata a konformitásban rejlik: az előítéletes fehérek egyszerűen a társadalomban uralkodó normáknak engedelmeskednek. A feketék elleni előítéleteket Dél történelme alakította ki, de a konformitás az, amelyik fenntartja és újratermeli. Ennek az előítéletes magatartásnak a legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek is. A konformitás irányába ható nyomás lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy nem áll rendelkezésre pontos információ, a téves vélemények viszont túlsúlyban vannak. Ennek következtében előfordulhat, hogy az emberek kósza hírek alapján fogadnak el bizonyos ne
A konkrét, egyedi előítéletek tanulás útján keletkeznek - és több okból alakulnak ki. Ezek nem zárják ki egymást, sőt, mindegyikük jelen lehet egyidejűleg is. Anyagi előnyök: egy társadalomban akkor válnak élesebbé, amikor a rendelkezésre álló erőforrások szűkösek. Jólét idején csökken az előítéletesség, mert nincs konfliktus és feszült helyzet amiatt, hogy sokan nélkülözni kénytelenek. Míg szegénységben hajlamosak az emberek a náluk jobban boldogulókról elhinni, hogy valamilyen csoportjellemzőjük miatt érvényesülnek jobban. Lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál kizsákmányolni vagy háttérbe szorítani egy kisebbségi csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert. Például a Horthy-korszak Magyarországán azért erősödött fel az antiszemitizmus, mert Trianon miatt négyszázezer határon túlra rekedt magyar visszatelepült a határon belülre – csupa fiatal, jól képzett, agilis ember, akiknek a kicsinnyé lett ország nem tudott egzisztenciát teremteni. A társadalmi válasz erre az v