Most még nyolcadikos, de… (7)
A középiskolába lépés előtt álló nyolcadikos számára
megkönnyíthető az átmenet, ha megerősített önbizalommal vághat neki az
iskolaváltásnak. Minél több dologban érzi magát kompetensnek, annál jobban fog
bízni abban, hogy saját rugalmassága átsegíti majd a nehézségeken. Ehhez
semmiképpen nem a tanulmányi követelményekre való felkészülés a kulcs – az nem
fog segíteni, ha „előre tanul”; sőt, mivel nem áll rendelkezésre biztos
információ ezekről a követelményekről (hisz csak másodkézből tájékozódhat
arról, mi várja majd tanulás terén), ez inkább növelheti a szorongását.
Az, hogy a szülő biztosítja afelől a gyermekét, hogy
szerinte elég okos, ügyes, tehetséges, stb. a középiskolához, fontos és jól fog
esni a kamasznak, de az önbizalmán túl sokat nem lendíthet. Egyrészt azért,
mert abban az életkorban van, amikor a szülőtől származó megerősítés sokkal kevesebbet
nyom a latban, mint a kortásai vagy egy külső tekintély-személy véleménye;
másrészt azért, mert neki „bizonyíték kell, nem ígéret”.
Van pár javaslatom önismereti tanácsadóként. Például
próbáljunk meg olyan próbatételeket, teljesítendő feladatokat találni a gyermek
számára, amikkel magának bizonyíthatja a képességeit. Adjunk nagyobb
önállóságot (például mehessen egyedül a dolgára bringával – nagyvárosban
tömegközlekedéssel, kapjon zsebpénzt); előlegezzünk meg az eddiginél nagyobb
bizalmat (például engedjük tovább maradni egy buliban, vagy olyan helyre is
engedjük el, ahová korábban nem); bízzunk rá olyan dolgokat, amiknek valódi tétje
van, stb.
Most még nyolcadikos, de… (8)
Az ezt vizsgáló kutatások szerint azoknál a
nyolcadikosoknál, akik hat- vagy nyolcévfolyamos gimnáziumba járnak, nem
mutatható ki a kilencedik évfolyamhoz kapcsolódó megnövekedett szorongás-szint
vagy önértékelés csökkenés. Ebből is látható, hogy ezekért a tünetekért az
átmenet a felelős – a megnövekedett tanulmányi követelmények és az új
osztályközösségbe kerülés beilleszkedési gondjai. Ezek mellett van egy másik
befolyásoló tényező is. Mégpedig az, hogy az általános iskolában a nyolcadikosok
a legnagyobbak, a négy évfolyamos középiskolában pedig a legkisebbek. Bár az
életkor nyilván nem érdem, csak állapot, mégis hierarchiába rendezi a
gyerekeket. Márpedig egy bármilyen hierarchia legalján lenni önmagában is
csökkenti az önértékelést; ez ráadásul a kortárscsoporton belüli rangsor – a
kamasz számára pedig a kortárscsoportban elfoglalt hely a legfontosabb.
Egy középiskolába készülő nyolcadikosnak nem csupán a saját
osztályközösségébe való beilleszkedéssel kell megbirkóznia, valamilyen szinten
el kell fogadtassa magát a felsőbb évfolyamosokkal is. Pláne, hogy itt a
korkülönbségek jelentősége jóval kisebb, mint az általános iskolában - a
nagyobbak elismerése vagy negatív ítélete a saját osztályában való helyzetét is
befolyásolja.
Mindezt érdemes tudniuk a nyolcadikos gyermekeket nevelő
szülőknek.
Most még nyolcadikos, de… (9)
Ha egy nyolcadikos fiatal szüleit megkérdeznénk, szerintük a
gyermeküknek mi lesz a legnehezebb majd a középiskolában, szinte biztos, hogy
a(z új) tanulási követelményeknek való megfelelést fogják említeni. A gyerekek
szemében azonban ennél jóval nehezebb feladatnak tűnik – ha nem is tudatosítják
ezt magukban – az új osztály- és iskolatársak közé való beilleszkedés.
A beilleszkedés vágya óriási hajtóerő, hisz mindenki arra
törekszik, hogy elfogadják; a sorból kilógni, kívülállónak vagy kitaszítottnak
lenni szinte elviselhetetlen állapot. Egy kamasz számára nem csak azért
fenyegető az új közegbe kerülés, mert együtt jár vele saját pozíciójának
kivívása, hanem azért is, mert életkorának megfelelően nagyon kritikus
önmagával, és gyakran rossz véleménye van saját magáról. Vagyis – mivel
tinédzser – egyébként is szorong a valós vagy vélt hiányosságai miatt; ezt
tetézi az előtte álló feladat: az új környezethez való alkalmazkodás.
Mindenképpen meg kell találnia a középiskolába lépő
fiatalnak az új közösségben a maga helyét, lehetőleg egy jó pozíciót. Ezt
legritkább esetben akarja a tanulásban mutatott maximum teljesítménnyel elérni,
inkább a tini trendek követésével, kirívó magatartással, netán valamilyen
devianciával. Majd ha ezzel megbirkózott, jöhet a tanulással kapcsolatos új
kihívások kezelése.
Ebben a helykeresésben fontos támasza lehet a pozitív
önértékelése – ami megvédi attól is, hogy kritikátlanul kövesse a
„nyájszellemet”, és attól is, hogy a korábbról hozott értékrendjét megőrizze. És
ez a kulcsa annak is, hogy maradjon energiája és ideje a tanulmányaira is. Ezzel
minden a középiskolai tanulmányai előtt álló gyereknek és a szülőknek is jobb
tisztában lenniük.
Most még nyolcadikos, de… (10)
Általános tapasztalat, hogy az általános iskolai tanulmányi
követelmények és a középiskolában elvárt tanulási teljesítmény között elég nagy
a különbség. Némi ízelítőt kaphatott a tanuló, ha járt felvételi előkészítőre,
illetve felvételi vizsga teljesítésével tudott bekerülni a középiskolába - mégis
szembesülni fog ezzel.
Valószínűleg többet kell majd tanulnia, miközben ideje
sokkal kevesebb lesz rá, hisz több időt fog iskolában tölteni, mint addig. Így
kulcskérdés lesz a számára, hogy hatékony tanulási stratégiát tudjon
kialakítani magának.
A tanulási stratégia kialakításához létezik segítség, ez a
„tanulás tanítása”. Voltak próbálkozások arra, hogy mint tantárgyat bevezessék
az általános iskolákban, de ez elmaradt, annak ellenére, hogy szükségességéről
és hatásosságáról hatalmas mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre. És annak
ellenére, hogy 6 és 16 éves kora között minden gyerek legfontosabb feladatának
a tanulást tartjuk, épp tanulni nem tanítjuk meg őket.
Szerencsére egyre több segítő szakember és pedagógus tud
ezirányú segítséget nyújtani - ezzel minden a középiskolai tanulmányai előtt
álló gyereknek és a szülőknek is érdemes tisztában lenniük.
Most még nyolcadikos, de… (11)
Abból, hogy egy ma még nyolcadikos diák hogyan tekint saját
magára, megjósolható, hogyan fog teljesíteni a magasabb tanulmányi elvárások
során a középiskolában. Ha énképe pozitív, nagy valószínűséggel úgy értékeli
magát, mint aki meg tud felelni a majdani elvárásoknak. Ez várakozással tölti
el, kihívást lát az előtte álló változásban; alig várja, hogy bizonyíthasson,
vagyis kellően motivált. Ez a hozzáállás megalapozza a sikereit is, illetve
kudarc esetén kellő rugalmasságot biztosít majd a számára: nem a képességei
hiányát látja majd egy-egy rosszabb teljesítés mögött, hanem az erőfeszítéseit
fogja növelni.
De mi legyen azokkal a tanulókkal, akik épp ellenkezőleg
működnek? Pedagógusi és coachként szerzett tapasztalataim szerint
énhatékonyságukat két dologban kell segíteni: megfelelő tanulási stratégia
kialakításával és párhuzamosan önbizalmuk fejlesztésével - mindkettő egymást
erősíti.
Általánosból középiskolába kerülni legalább akkora „ugrás”,
mint óvodából iskolába – de míg az utóbbi jelenség nagy hangsúlyt élvez, és
számos iskolaelőkészítő program támogatja, addig az előbbihez nem létezik
intézményes támogatás. Sem az általános iskola az utolsó évben, sem a
középiskola az első évben nem foglalkozik a középiskolába való átmenet
megkönnyítésével.
Sajnos ez azzal is jár, hogy a társadalom sem ismeri el
igazán a jelentőségét, pedig a „középiskola- előkészítő” nagyon sok diák
teljesítményére (és mentális egészségére) lehetne pozitív hatással. A szülők –
más lehetőség híján – magánúton tudnak gyermeküknek e téren segítséget
szerezni.
Most még nyolcadikos, de… (12)
Ha létezne intézményes „középiskola-előkészítő” (az óvodából
az alsó tagozatra kerülést támogató iskolaelőkészítő programok mintájára), annak
az általános iskola utolsó évében és a középiskola első évében kellene
megvalósulnia. Középiskolai tanári tapasztalatom alapján azt gondolom, két
területre kellene kiterjednie egy ilyen, átmenetet segítő kurzusnak:
megtanítani hatékonyan tanulni és stabil önismereten alapuló önbizalommal
felvértezni a leendő középiskolást.
A hatékony tanulás alapja a diák tanulási stílusának
felmérése, majd egy tanulási stratégia kialakítása a hozzákapcsolt és személyre
szabott tanulási technikák megtanítása mellett.
Az önismeret erősítése és az önbizalom-növelés egyrészt
érzelmi intelligencia-fejlesztés, másrészt részképesség-fejlesztés (memória,
fantázia, koncentráció, kommunikáció), amelyek közvetlenül is és áttételesen is
visszahatnak a tanulási teljesítményre. Egyik leghatékonyabb módszer ehhez -
akár csoportos, akár egyéni formában - a színház- és drámapedagógia.
Egy „középiskola- előkészítő” nagyon sok diák
teljesítményére (és mentális egészségére) lehetne pozitív hatással. A szülők –
más lehetőség híján – magánúton tudnak gyermeküknek e téren segítséget
szerezni.
A cikksorozat 1-6 részét itt olvashatod!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése