Most még nyolcadikos, de… (1)
Egy nyolcadikos diák felkerülése a középiskolába rengeteg
kihívást tartogat számára. Kutatások sora támasztja alá, hogy ez az átmenet nagy
mértékű szorongást okoz neki és rendkívüli módon – negatív irányba – tudja
befolyásolni önértékelését.
Kettős és egyszerre rázúduló feladattal kell megküzdenie egy
középiskolába készülő fiatalnak: tanulási és beilleszkedési nehézségekkel. Ez
érzelmi hullámvasútra ülteti fel - az iskolaváltás önmagában is komolyan
befolyásolja a serdülő önmagáról alkotott képét és hangulatát.
Segíthet, ha a szülő tisztában van azokkal a kihívásokkal,
amikkel gyermekének szembe kell majd néznie – ezért egy rövid cikksorozatban
szeretném megosztani pedagógusként és önismereti tanácsadóként szerzett
tapasztalataimat.
Most még nyolcadikos, de… (2)
Egy középiskolába készülő fiatalnak kettős kihívással kell
megküzdenie. Egyrészt tanulmányi téren fog teljesen új helyzet előtt állni,
másrészt a beilleszkedéssel is boldogulnia kell. Elsőként az ebből a
kettősségből adódó általános nehézségekre szeretnék rávilágítani.
Egyrészt mind a két dolog egyszerre zúdul rá a nemrég még
nyolcadikos gyermekre - vagyis egyidejűleg kell megfelelnie egy magasabb
tanulmányi követelményszintnek, miközben meg kell találnia a helyét az új
kortárscsoportban is.
Másrészt ezt tetézi, hogy a két dolog gyakran ellentétes
irányba fordítja a diákot. Tipikus példa erre az olyan osztályközösség, ahol a
hangadók cikinek tartják a jó tanulmányi eredményt.
Harmadik szempont, hogy mindezekre nem kap túl sok időt a
tanuló. Ha tanulási téren nem igazodik elég gyorsan, akkor már az első hetekben
lemarad; ha pedig a társai között nem találja meg elég rövid időn belül a
helyét, „skatulyában” találhatja magát.
Most még nyolcadikos, de… (3)
Az általános iskolából a középiskolába való átmenet egyik kihívása
a tanulmányi téren beálló változások. Mindenképpen szembesül a diák a magasabb
szintű tanulmányi kötelezettségekkel. A középiskolában már jóval nagyobb a tét,
hiszen az érettségi, a szakmai vizsga olyan kimeneti követelmények, ami az
életpályát befolyásolják; így nagy jelentősége van a menet közbeni
teljesítménynek is – a belső vizsgáknak, az érdemjegyeknek, a tanulmányi
versenyeknek, stb.
Folyamatos teljesítményt vár el a középiskola és mindenkitől
egyformán - az érettségi „kényszere” miatt a pedagógusok be akarják fejezni a
tananyagot időben: ha valaki lemarad, nincs idő megvárni a felzárkózását; ahogy
az egyéni különbségeket sem fogják figyelembe venni: ha valaki lassabb, azt nem
tolerálják.
A felsoroltak tények - függetlenül attól, hogy helyesnek
tarthatóak-e -, így jobb, ha a középiskolába készülő gyerekek és szüleik
tisztában vannak velük.
Most még nyolcadikos, de… (4)
Talán leegyszerűsítés, de jól szemléltet: az általános
iskolai és a középiskolai tanárok közötti egyik különbség, hogy előbbiek
részéről több nevelésben és kevesebb oktatásban részesülnek a tanulók, míg
utóbbiaknál ez fordított (itt persze nem a saját példamutatása hatására vagy a
tananyagon keresztül átadott útmutatásra gondolok).
Ma az az általános elvárás a középiskolai tanárral szemben,
hogy a tantárgyában széles körű tudományos ismeretekkel rendelkezzen
(máskülönben nem is tudná eljuttatni a diákjait az érettségiig); pedagógiai
felkészültségének esetleges hiányosságait elnézik neki. Így közülük sokan a
diákjaik felé is hasonló elvárásokat támasztanak: a diák a tananyagot tudja
tökéletesen a számonkéréskor, minden más kevésbé lényeges.
Mindemellett a diák 10-12 új tanár keze alá kerül;
stílusukat meg kell szoknia, elvárásaikat meg kell ismernie, és azokhoz minél
előbb igazodnia kell.
Ha a középiskolába érkező gyerek nem tudja felvenni a tempót
elég gyorsan, az a maga baja marad. Ezt a tapasztalat mondatja velem, és sokkal
inkább a közoktatás problémája, mint a pedagógusok hiányossága – de ettől még
tény, így jobb, ha a középiskolába készülő gyerekek és szüleik tisztában vannak
vele.
Most még nyolcadikos, de… (5)
Amikor a nyolcadikos diák középiskolába kerül, a tanulás
saját, önálló tevékenységévé kell váljon. A szülőre nem igazán tud már
támaszkodni – leginkább a megnövekedett tananyagmennyiség és az elsajátítandó
tudományos ismeretek miatt. Elvárás is felé az önállóság, hisz szerteágazó
feladatai és tevékenységei ezt megkövetelik. Ezeket számon kell tartania, be
kell osztania az idejét, meg kell tanulnia súlyozni közöttük. Tekintve a
középiskolai leterheltséget, ez nagy kihívás – amit tetéz, hogy gyorsan kell
alkalmazkodnia.
A magasabb tanulmányi követelmények és az általános
iskolainál jóval nagyobb tananyagmennyiség a tanulási szokásai megváltoztatását
igénylik. Még az a tanuló is, akit valaha megtanítottak tanulni (itt a tanulás
tanítása módszertanra gondolok, nem egyéni, spontán technikákról) szembesül
nehézségekkel e téren, pl. a tempó biztosan gyorsabb lesz. Sajnos azonban
mindehhez semmilyen segítséget nem kap a diák - pedig vannak tanulási
technikák, tanulást könnyítő trükkök és módszerek, ki lehet alakítani az egyéni
tanulási stratégiát, ám ez semmilyen módon nem szerepel a középiskola
programjában, és időt sem kap a diák arra, hogy legalább önmaga rátalálhasson
ezekre.
Aki nem tud elég jól és nagyon hamar alkalmazkodni, az már a
kezdetekkor hátrányt szenved, ami lelkileg is megviseli. Ezzel minden a
középiskolai tanulmányai előtt álló gyereknek és a szülőknek is jobb tisztában
lenniük.
Most még nyolcadikos, de… (6)
A most nyolcadikos diák megszokott környezetben van a saját
iskolájában; diáktársaival kölcsönösen tudják, mire számíthatnak egymástól, az
osztályközösségben pozíciója van. Ez a helyzete évek alatt formálódott ki –
középiskolába kerülve ismét elölről kell kezdenie a beilleszkedést. Egy
kiforrott személyiségű felnőtt is némi szorongást él át, ha új közegbe kerül;
ez abban az életkorban, amikor egyébként is óriási változásokon megy keresztül
a kamasz, jóval nagyobb stresszfaktor a számára. Ahogy már utaltam rá, több
kutatás is foglalkozott az általános iskolából a középiskolába való átmenet
nehézségeivel – eredményeik igazolták, hogy az érintettek körében az
önértékelés szintje nagyot csökken, miközben nőnek depresszív tüneteik.
Természetesen egészen megkímélni nem lehet a tanulót a
változás okozta nehézségektől, hisz az mindenképpen bekövetkezik. Ám két dolog
biztosan segíthet. Az egyik, hogy minél kevésbé legyen neki ismeretlen az új
terep – ha arra nincs is módunk, hogy a választott iskolát és annak tanárait
vagy a leendő osztálytársakat felkeressük, attól még kereshetünk számtalan
módot a felderítésükre. Például megkérhetünk már odajáró ismerős diákokat, hogy
meséljenek a suliról; online kapcsolatokat kezdeményezhetünk, stb. De a
legfontosabb, hogy ez megtervezett legyen – hasznosabb ez a tájékozódás, ha a
gyermek tudatosítja, hogy ez az ő mentális felkészülése a majdani új helyzetre.
Ettől cselekvővé - és nem elszenvedővé – válik; az aktivitás pedig az
énhatékonyság egyik pillére.
A másik lehetőség a kamasz önbizalmának erősítése – erről
kicsit bővebben lesz szó a következő cikkben. (A cikksorozat 7-12. részét itt olvashatod!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése