matos-drama-szentes

  Tanulságos történelem (1) Nagy bánatomra a történelem tantárgyat nem igazán szeretik a középiskolások – általában nehéznek tartják, és nem sok értelmét látják. Ezek egyike sem a történelem hibája – a tantárgy anyaga és a számonkérés módja tehet erről a negatív vélekedésről. Ha úgy kérdezzük meg a kamaszokat, hogy érdekli-e őket, hogyan éltek régen az emberek – milyen szokásaik voltak, mit viseltek, hogyan szerettek, stb. -, akkor lelkes igennel felelnek. Mert  a történelem izgalmas sztorikból áll  – csak ezeket az izgalmas sztorikat kellene elmesélnünk, úgy, hogy az a diákjainknak is érdekes és átélhető legyen; és ezt nem kellene terheljék szigorú vizsgaszabályok. Mire jó a történelem? Elsősorban arra, hogy tanuljunk belőle – személyesen is, és a közösségeink részeként is. 1956-ra és 1989-re emlékezünk ezen a héten – mindkét október 23-ának vannak kollektív és egyéni tanulságai is; ezekből szeretnék párat kiemelni. 1956 a nemzeti identitásunk része, így kötelességünk továbbadni

  BUMM A körben ülő játékosok sorban számolnak 1-től, ritmusban. Ha végigért a kör, jöhet a feladat: megegyezünk a szorzótábla egyik számában, például a 6-osban; aki a 6-oshoz ér, nem a számot mondja, hanem azt, hogy „bumm”, és a 6 többszöröseinél is így teszünk. Tovább lehet nehezíteni a gyakorlatot újabb szabályokkal, például kerek számnál „bamm”-ot kell mondani; vagy amikor szám helyett a „bumm” hangzik el, akkor megfordítjuk a számolás irányát; vagy két különböző számolást is indítunk, egyikben „bumm”-ot, másikban „bamm”-ot kell mondani meghatározott helyen. EGY, KETTŐ, NÉGY… Taps, dobbantás, csettintés, combra ütés, mellkasra ütés, stb. hangjaival játsszuk ezt a ritmusjátékot. Először a kiválasztott gesztusokból ritmusra 1-1-et megcsinálunk, több ismétléssel. Ha begyakoroltuk, minden ismétlésnél duplázzuk a gesztus mennyiségét, egészen 16-ig, majd visszafelé is 1-ig. (1-2-4-8-16-8-4-2-1 darab minden gesztusból ritmusra.) Nehezíthetjük gyorsítással vagy tovább duplázással, es

  Negyedszázadot töltöttem gimnazisták között, és ez a tapasztalat mondatja velem, hogy általában alulbecsülik ezt a korosztályt! Nem egyszer hallani, amikor a középiskolás korú fiatalok véleményt nyilvánítanak, hogy  „azt se tudják, miről nyilatkoznak – valakik a szájukba adták, mit mondjanak”  vagy hogy  „nem érthetik még igazán az ügyet, csak manipulálva vannak” , stb. Holott igenis értik a világot, igenis odafigyelnek (ha nem is kérkednek vele), és igenis képesek önálló vélemény megfogalmazására – ráadásul nagyon is bölcs megállapításaik vannak a legkülönbözőbb dolgokról. Jelenleg például az iskolai mobiltelefon használat kérdésköre kapcsán hallani kivételesen érett gondolatokat tőlük.  Tízből kilenc felnőtt szinte biztosan azt gondolja, hogy egyetlen reakciója van a fiatalságnak erre a szigorításra, az, hogy kézzel-lábbal hadakoznak ellene. Pedig nem így van. És még csak nem is a „jó vagy rossz ez a szabályozás” kérdése mozgatja meg őket – ennél jóval messzebbre látnak és go

  Tipikus! Ismerek ilyen embert…   (7) Aki mindenki mást hibáztat. Az éremnek két oldala van – ez a bölcsesség kimarad az ilyen ember világszemléletéből. Ő minden vele kapcsolatos negatív történést csupán egyetlen módon tud szemlélni: azért valaki más a felelős. Tapasztalatom szerint a másokat hibáztatók tipikusan borúlátók is: hajlamosak arra, hogy csak a rosszat vegyék észre a világból. Lehet például, hogy annyi pénze van, hogy azt sem tudja, mire költse - azt is úgy éli meg, hogy mások miatt nem jut még többhöz.  Saját helyzetét tehát mindig másokéhoz hasonlítja, a következtetése az, hogy másoké sokkal jobb, mint az övé, és ebből azt szűri le, hogy ellene minden és mindenki összeesküdött. Persze ennek a szemléletnek egyenes következménye, hogy sosem elégedett, és így valóban kudarcot kudarcra halmoz – hisz aki nem képes a saját hibáiból tanulni, annak nincs esélye egy legközelebbi hasonló szituációban jobban teljesíteni. Egy régi ismerősöm volt ilyen: soha nem tanult a vizsgáira

  Tipikus! Ismerek ilyen embert…   (5) Aki gonosz. Mielőtt „kitárgyalom” a fenti típust, a „Tipikus” sorozatom kapcsán muszáj egy kiegészítést tennem. Mindig úgy kezdem, hogy „ismerek ilyen embert”, és az írás kiindulópontja mindig egy általam ismert konkrét személy viselkedése. DE igyekszem általában írni a címben megjelölt magatartásról, akkor is, ha a saját véleményem mögött szubjektív tapasztalatok állnak. Szóval egyrészt felesleges olvasómként azon töprengened, hogy vajon melyik közös ismerősünket vettem célba – mert a valósággal való hasonlóság a véletlen műve! Másrészt a célom sem az, hogy bárkit pellengérre állítsak – sokkal inkább szeretnék tippeket adni az énhatékonyságodhoz. Ismerek ilyen embert – aki gonosz -, de szerencsémre olyanok, akikre ez a jelző illik, nem kerültek sokszor az utamba.  Nem azokról beszélek, akikben van több-kevesebb gonoszság (azt hiszem, ez mindenkire igaz), hanem olyan emberekről, akiknek ez a tulajdonság uralja a viselkedését. Milyen a gonosz