Ugrás a fő tartalomra

SZUBJEKTÍV - Ballagás (2)

 


A ballagási tarisznyába rejtett tárgyak a honfoglalás kori és a népi hagyományokból gyökereznek. Amikor a régi világban a fiatalok elhagyták a szülői házat (például vándorútra indultak vagy katonának álltak), az édesanyák pontosan ugyanezeket az útravalókat csomagolták nekik egy kis batyuba, hogy megvédjék őket a bajtól, és emlékeztessék őket az otthonukra.

Minden egyes tárgynak megvan a maga mély, szimbolikus jelentése:

A pogácsa (a mindennapi kenyér)

A pogácsa a túlélést és a bőséget szimbolizálja. A néphit szerint az útra kelő diák így soha nem fog éhezni az életben. Fontos hagyomány, hogy a pogácsát az iskolában maradó diáktársak vagy a szülők sütik, ezzel a gondoskodó szeretettel indítva útnak a végzőst.

A só

A só az egyik legősibb szimbólumunk. Kettős jelentéssel bír a tarisznyában:

Életbölcsesség: Ahogy a só ízt ad az ételnek, úgy kell a diáknak is tartalommal és „ízzel” megtöltenie a szürke hétköznapokat.

Romolhatatlanság: Mivel a só tartósít, azt jelképezi, hogy az iskolában szerzett barátságok és értékek soha nem fognak megromlani vagy elkopni.

A föld / rög

Egy pici csipetnyi föld jelképezi a szülőföldet, az otthont és az iskolát. Azt üzeni a fiatalnak, hogy bárhová is sodorja őt az élet (akár külföldre, akár egy másik városba továbbtanulni), soha ne felejtse el, honnan indult, és mindig hű maradjon a gyökereihez.

Az aprópénz

A tarisznyába csúsztatott pénzérme a szerencsét, a gazdagságot és a sikeres karriert hivatott bevonzani. A babona szerint ez garantálja, hogy a diáknak a jövőben semmiben nem lesz hiánya, és a munkáját anyagi biztonság koronázza majd.

A ballagási meghívó vagy útravaló idézet

A modern kor hozadéka, hogy a szimbólumok mellé egy papírlap is kerül, amelyre az iskola neve, a ballagás dátuma, vagy egy személyes útravaló bölcsesség van felírva, hogy évtizedek múltán is pontos emlék maradjon ez a nap.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - DRÁMAJÁTÉKTÁR: Három hang

  Ezt a játékot holt-idő kitöltőnek ajánlom. Az első játékos kigondol egy három hangból álló szót, pl: ’kép’ – ezt nem mondja ki, hanem helyette röviden körülírja: ’a fotó is ez’. Ebből a következő játékos kitalálja a gondolt szót, de nem mondja ki hangosan ő sem, hanem továbbra is fejben megváltoztat benne egy hangot, pl. ’kép’ → ’kap’ és ő is csak körülírást ad, pl. ’karácsonykor mindenki ajándékot…’, stb. Bármeddig játszható, mert rengeteg ilyen szó van a magyarban. Vigyázat: a hosszú magán- és mássalhangzók is külön hangnak számítanak, hisz pl. ’kor’ és ’kór’ vagy ’ara’ és ’arra’ egész mást jelentenek. Buszon, vonaton jó unaloműző, akár ketten is elegendőek hozzá!
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi agresszió (1)

  Nagy szívfájdalmam, hogy a közoktatás tananyagában nem szerepelnek az alapvető pszichológiai ismeretek, pedig az emberi viselkedés mozgatórugóinak megismerése nagyon hasznos lenne a diákoknak. A magam lehetőségeit kihasználva mindig is igyekeztem némileg pótolni ezt a hiányt – ennek jegyében fogant ez a bejegyzésem is. 1. rész: Mit csinálnak a bonobók csatározás helyett? Az agresszió olyan szándékos cselekvés, amely másoknak kárt vagy fájdalmat okoz; lehet fizikai és lehet verbális. Akkor is agresszió, ha szándékolt célját nem éri el. Kétféle agresszióról beszélhetünk: az ellenséges agresszió dühös indulatból származik, és az a célja, hogy fájdalmat vagy sérülést okozzon. Az eszközértékű agressziónak a másik ember bántalmazása ugyancsak célja, de ez a bántalmazás csupán eszköze olyan célnak, amely nem azonos a fájdalom okozásával. Pl. azért agresszív a focista a társával, hogy megszerezze a labdát; a cél tehát nem a bántalmazás, csak azon keresztül vezet az út a célhoz. Az ...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »

MENTÁLHIGIÉNÉ - Az emberi viselkedésről: az előítélet 2.

  Az előítéleteink sztereotípiákon alapulnak.  „A sztereotípiák hozzásegítenek ahhoz, hogy igazoljunk egy igazságtalan rendszert, amelyben egyesek a társadalom csúcsán, mások pedig az alján vannak. Sőt, némiképp paradox módon, olykor még azok is támogatják a rendszerigazoló sztereotípiákat, akikkel a rendszer igazságtalanul bánik – például a parlamenti képviselőnő (aki tehát dolgozó nő) arról papol, hogy a nőknek a fő feladata a szülés és a gyermekgondozás.” (Aronson) Az előítéletek „hasznosak” – azoknak, akik alkalmazzák.  Például egy olyan társadalomban, amely elnyomja a nőket, a férfiak számára hasznos azt állítani, hogy a nők csak a házimunkára alkalmasak, hisz így nem jelent a másik nem konkurrenciát a karrierjükben, ráadásul házi rabszolgát nyernek. Nyilván azok számára rendkívül ártalmasak az előítéletek, akiket sújtanak. Különlegesen kegyetlen viselkedés például a tulajdonítás (attribúció). Az emberek mindig mindent igyekeznek ellátni magyarázatokkal; ha valam...
Megjegyzés küldése
Mutass többet »