Ugrás a fő tartalomra

ÉLETVEZETÉS - A szeretet nem tulajdonjog

 


Vannak mondatok, amelyeket nagyon nehéz hallgatni valakitől, akit szeretsz, akiért aggódsz: 

„Ezt fogom csinálni.” „Elköltözöm.” „Felmondok.” „Belevágok.” stb. Nehéz, mert miközben ő beavat téged, te egyre erősebben érzed: ne.

Mert ismered őt. Tudod, honnan jön. Ismered a történetét, a gyenge pontjait, a korábbi döntéseit. Talán azt is látod, amit ő még nem lát. Észreveszed a veszélyt, az önáltatást, a rossz mintát, a túl nagy kockázatot. És egészen biztos vagy benne, hogy amit most választ, az tévút.

Ilyenkor nagyon könnyű elhinni, hogy neked közbe kell lépned.

De van egy nehéz, kényelmetlen igazság: 

attól, hogy szeretünk valakit, még nem kapunk jogot arra, hogy helyette éljünk.

Talán az egyik legnehezebb felismerés egy szülőnek, társnak, testvérnek vagy barátnak, hogy a másik ember élete nem lesz a mi életünk attól, hogy fontos nekünk. Nem mi fogjuk elszenvedni a döntés minden következményét. Nem mi fogunk benne élni abban a kapcsolatban. Nem mi járunk majd azon a munkahelyen. Nem mi költözünk el. Nem mi ébredünk fel reggel azzal a döntéssel, amit ő hozott.

És éppen ezért nem is miénk a végső döntés joga. Lehet véleményünk, aggodalmunk, lehetnek érveink. 

De a másik ember szabadságát nem írhatjuk felül a saját bizonyosságunkkal.

Lehet, hogy téged az élet már megtanított valamire, amit ő még nem tanult meg. Lehet, hogy te már egyszer végigjártad azt az utat, amire ő készül rálépni... DE! attól, hogy te előre látod a lehetséges következményt, még nem te vagy az, akinek meg kell élnie a döntést.

A szeretet egyik legmélyebb formája talán nem az, hogy mindenáron megakadályozzuk a másikat abban, hogy hibázzon. Hanem az, hogy nem hagyjuk magára akkor sem, ha hibázott.

Nagyon nehéz, de tiszteletben kell tartanunk, ha valaki, akit szeretünk, másképp akar élni, mint ahogyan mi helyesnek gondoljuk.

(FONTOS: itt csak a hétköznapi döntéseinkről beszélek – azonban amikor valaki közvetlen veszélyben van, akkor be KELL avatkozni.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TUDÁSTÁR - Mit érdemes tudni a tehetségről

  Mit lehet/kell tudni a tehetségről? Tehetségről akkor beszélhetünk, ha valaki kivételes képességekkel rendelkezik. A tehetség olyan területeket foglal magában, mint a kreativitásra való képesség, a fejlett intelligencia, az elkötelezettség vagy a motiváció. A tehetség e három összetevő metszetében találkozik, azaz egy tehetséges tanulónak például mind a három tulajdonsággal rendelkeznie kell ahhoz, hogy tehetségnek lehessen azonosítani. A kivételes képesség lehet általános képesség, mint például a fejlett anyanyelvi képesség, vagy valamilyen speciális képesség (pl. színészi tehetség). A kreativitás magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. Az elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és ...

ÖNISMERET - Az önértékelés jelentősége

  Az önmagát beteljesítő jóslat lényege, hogy egy eredetileg hamis állítást igazként kezelünk, és ezért akarva-akaratlanul ehhez igazítjuk a viselkedésünket – így a jóslat valóra válik. Az az értékelés, amit önmagunkról alkotunk – az önértékelésünk – ugyanígy viselkedik. Ha egy kisgyereknek folyamatosan mondogatják, hogy „rossz”, akkor előbb-utóbb nem törekszik arra, hogy „jól” viselkedjen, hisz már mindenki elkönyvelte rossznak – minek fogja vissza magát, amikor eszébe jut valami tiltott dolgot kipróbálni? És a felnőttek?  Nem lehet, hogy egy ember, akinek alacsony az önértékelése, az nem is vár magától semmi olyat, amit általában elvár a társadalom az emberektől?  És mi van azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyeket megbélyegez az általános vélekedés – ez a csoport fog-e erőfeszítéseket tenni, hogy ezt a magát makacsul tartó előítéletet megváltoztassa? Nyilván azt szeretnénk, ha az összes kisgyerek „jól” viselkedne, ha a börtöntöltelékek megjavulnának, ha az elő...

KAMASZ KALAUZ - Mit csináljon nyáron a kamasz?

  ... Lehetőleg ne túl sokat. Amikor véget ér a tanév, sok szülőben felmerül a kérdés: mivel teljen a kamasz nyara? Milyen táborba menjen? Milyen készséget fejlesszen? Mit tanuljon? Milyen hasznos programokon vegyen részt? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: elsősorban pihenjen. A mai fiatalok többsége tíz hónapon át folyamatos teljesítménykényszerben él. Iskola, dolgozatok, felelések, különórák, sport, nyelvtanulás, versenyek, elvárások. Sok kamasz számára a tanév olyan, mint egy véget nem érő futópad, amelyről nem lehet leszállni. A nyár éppen azért különleges, mert végre meg lehet állni. A nyári szünet nem hibája az iskolarendszernek, nem felesleges időpazarlás, hanem szükséges ellensúly. A szervezetnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy ne kelljen állandóan teljesíteni. A kamasz nyár egyik legfontosabb feladata tehát a semmittevés.  I gen, a semmittevés.  Az a tevékenység, amelyet a felnőttek gyakran gyanakodva figyelnek, pedig valójában rendkívül haszno...