Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel foglalkozom, sokszor bajban vagyok.
Önismereti coach és drámapedagógus vagyok, játékklubokat
vezetek, csapatépítő tréningeket tartok, mentális támogató programjaim vannak és
saját fejlesztésű eszközeimmel dolgozom.
De ha lecsupaszítom a lényeget, egy dolog köt össze mindent:
humán fejlesztő vagyok. Olyan szakember, aki emberek személyiségfejlődését,
kapcsolódását és tanulását segíti – élményeken keresztül.
A humán fejlesztők – a pedagógusok, a trénerek, a HR-esek, a
coachok, a szervezetfejlesztők, a tanácsadók, a mediátorok - identitásának van
néhány nagyon erős, közös személyiségjegye. Mindannyian alapvetően kíváncsiak
vagyunk az emberi működésre. Megvan bennünk az a ritka képesség, hogy ne csak
hallgassuk, de valóban meghalljuk a másikat. De a legfontosabb közös pont az
alkotó bizonytalanság vállalása: az a belső késztetés, hogy minden csoport elé
úgy álljunk oda, hogy merjünk rugalmasak és jelenlévők lenni, ahelyett, hogy
merev sémák mögé bújnánk.
Ez a hivatás azonban – pont a mélysége miatt – gyakran szül
egyfajta szakmai magányt. A frontvonalban ugyanis mindig egyedül vagy. Amikor
egy foglalkozás, tréning vagy óra után bezárul az ajtó, a humán fejlesztő ott
marad a gondolataival, a kérdéseivel, vagy éppen az ötletválsággal. Ezért
nagyon értékes, ha van lehetősége feltöltődni, inspirálódni – vagyis ha
elérhető számára a szakmai háttértámogatás.
(JátékTár Premium hamarosan)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése