matos-drama-szentes

  A múlt héten a városunkban mindenütt vonuló gyerekcsapatokat lehetett látni – még benne voltunk az iskolaévben. A nyári szünet előtti héten – szinte az egész országban – kánikula volt, több megyére riasztást is kiadtak. „Kutyának való idő!” – így fejezi ki a népi bölcsesség. Ebben a pokoli hőségben még tartott a „tanítás”. A macskaköröm több dolog miatt is indokolt: 40 fok fölötti tantermekben aligha lehetett volna lekötni a diákok figyelmét (már ha a tanerők egyáltalán képesek lehettek volna rá fizikailag); és emiatt akik csak tehették, elhagyták az iskola épületét. A szerencsésebbek esetleg mehettek strandra – ha a szülők megengedhették ezt anyagilag, vagy a tényleg nagyon szerencsések közeli ingyenes vizekhez kirándulhattak. Akiknek ez nem lehetett opció, azok vonultak le-fel a városban; láttam fagyizó csoportokat, ligetbe indulókat. Abban biztos vagyok, hogy az utolsó tanítási héten már tanítás nem folyt. Gyerekmegőrzés volt, ami esetleg néhány szülőnek megoldást jelentett, d

  Nagyon népszerű lett mára a pszichodráma; egyre gyakoribb, hogy gyermek pszichodráma csoportokat is szerveznek. Mielőtt valaki azon kezd el gondolkodni, hogy saját gyermekét beíratja egy ilyen csoportba, érdemes megfontolni a következőket. A klasszikus pszichodráma pszichológiai terápia;  amely dráma- és színjátékos elemeket használ egy gyógyító folyamatban - például gyermekkorban szerzett sérülések feldolgozását segíti. Olyan csoportpszichoterápiás módszer, amely az egyénen belüli feszültségeket, konfliktusokat, belső lelki folyamatokat speciális pszichodráma technikákkal kezeli. Ezért szigorúan szabályozott, hogy csakis szakorvosi vagy klinikai szakpszichológus végzettség és mellé pszichodráma-pszichoterapeuta képesítés birtokában vezethet valaki csoportot. Nem véletlen, hogy a dráma- és színjátékos elemeket felhasználja a lélekgyógyászat, hisz a testi-fizikai szintű átélés, a cselekvésen alapuló élmények nagyon intenzív, ezért rendkívül hatásos élmények. Cselekvésen keresztüli

  Van, aki szelfiket posztol közösségi oldalakon; van, aki süt-főz és a receptjeit megosztja; mások zenélnek a barátaikkal, megint mások festenek, rajzolnak; olyan is van, aki kézimunkázik – az önkifejezésnek rengeteg módja van. Az embernek szüksége van arra, hogy néha láthatóvá tegye a legbensőbb énjét. A legegyszerűbb önkifejezési forma a kibeszélés – elmondani másoknak a véleményünket, érzéseinket, gondolatainkat. A külsőnkkel és a környezetünkkel való önkifejezés már kicsivel több, mert meg kell fejteni – vagyis a külvilágnak meghagyjuk a lehetőséget arra, hogy otthonunkból, öltözködésünkből, kiegészítőinkből, esetleg a testünket díszítő tetoválásokból következtessenek arra, miket tartunk fontosnak közölni magunkról. A kreatív önkifejezés az, amiben az ember igazán szabadnak érezheti magát; az a kiáradó örömmel végzett tevékenység, amiben gátlások nélkül lehetünk önmagunk úgy, hogy létrehozunk valami mások számára is értékelhetőt. Vagyis alkotunk. A kreatív önkifejezés lénye

  Védekezz! (6) „A bőség zavara” – ezt szoktuk mondani, ha túl sok lehetőség közül kell választanunk. Ez nem kellemes dolog, még akkor sem, ha sok jó közül kell az egyetlen legjobbat megtalálnunk. Amikor azonban húsbavágó kérdésben kell döntésre jutni, akár őrjítő is lehet, hogy a milliónyi alternatívából hogyan jussunk el a számunkra leghatékonyabbhoz. Íme egy olyan példa, ami sajnos gyakorta megesik emberekkel: felüti a fejét egy betegség, aminek a tünetei nem egyértelműek. Az első jelek feltűnésekor szinte mindenki elkezdi bújni a netet, hogy magyarázatot találjon. Ám az „egy tabletta megoldja” találattól a „halálos ítélet” találatig mindent írnak a tüneteiről. Ezért rokonainak, barátainak, ismerőseinek is kikéri a véleményét. Tőlük is különböző vélekedéseket hall, egymást kizáró tippeket kap. Persze nem hallgat mindenkire, de még azok közül is, akiknek ad a véleményére, mindenki mást mond és tanácsol. A következő lépésként - jobbik esetben nem kezdi el magát kúrálni, hanem -

  Védekezz! (1) A nehezen összekuporgatott pénzed nincs biztonságban a bankban, mert csalók ezrei fenyegetik kifinomult módszerekkel. De nincs biztonságban a párnacihában sem, mert pillanatok alatt elvesztheti az értékét a „hatalmasok” játszmái miatt. A gyermeked kilép az ajtón, és máris millió veszélytől félted, ott sincs biztonságban, ahol elvileg vigyáznak rá; ugyanettől félted idős szeretteidet is. Zebrán gázolás, iskolai verekedés, gyermekotthoni zaklatás, kórházi fertőzés... A képedbe hazudnak szégyentelenül, hogy pénzt, hatalmat, befolyást szerezzenek vagy megtartsák; semmi sem szent, rémisztgetnek, fenyegetnek, zsarolnak minden létező dologgal. A hírek másról sem szólnak, csak erőszakról, szenvedésről, károkról – és legfeljebb 30 másodperc a végén az állatkert új kistigriséről… Belefulladsz a rengeteg információba, pillanatonként zúdul rád ezernyi hír, bombáznak milliónyi ajánlattal. Mindent és mindennek az ellenkezőjét tálalják eléd, méghozzá olyan manipulatívan, hog

  POLITIKA. A politika szó eredete az ógörög történelemhez vezet vissza: a polisz (városállam) ügyeivel foglalkozást jelentette, mai értelemben az állampolgárok részvételét az állam ügyeiben. Az „ügyek” pedig a legszélesebb értelemben minden területet lefed, ami egy adott állam életében előfordul.  Amikor a szó keletkezett, a politizálás a legnemesebb állampolgári cselekedetnek számított; sőt, olyan kötelesség volt, amit egy magára valamit is adó polgár mindenképpen folyamatosan gyakorolt. Mert a közösség szolgálatát értették alatta  – legyen az bármilyen szolgálat; a legtehetősebbek anyagi javakkal járultak hozzá poliszuk közügyeihez (például a színházi versenyek finanszírozásával), de a legrosszabb jövedelmi helyzetűek is legalább a részvételükkel. Természetes volt, hogy voksolnak a választásokon, érvelnek a népgyűléseken, rááldozzák az idejüket az esküdtbírósági szereplésekre – és mindezt büszkén tették. Ma a politizáláshoz egészen más érzelmek fűződnek. Aki politizál, azt besoro

  Most még nyolcadikos, de… (7) A középiskolába lépés előtt álló nyolcadikos számára megkönnyíthető az átmenet, ha megerősített önbizalommal vághat neki az iskolaváltásnak. Minél több dologban érzi magát kompetensnek, annál jobban fog bízni abban, hogy saját rugalmassága átsegíti majd a nehézségeken. Ehhez semmiképpen nem a tanulmányi követelményekre való felkészülés a kulcs – az nem fog segíteni, ha „előre tanul”; sőt, mivel nem áll rendelkezésre biztos információ ezekről a követelményekről (hisz csak másodkézből tájékozódhat arról, mi várja majd tanulás terén), ez inkább növelheti a szorongását. Az, hogy a szülő biztosítja afelől a gyermekét, hogy szerinte elég okos, ügyes, tehetséges, stb. a középiskolához, fontos és jól fog esni a kamasznak, de az önbizalmán túl sokat nem lendíthet. Egyrészt azért, mert abban az életkorban van, amikor a szülőtől származó megerősítés sokkal kevesebbet nyom a latban, mint a kortásai vagy egy külső tekintély-személy véleménye; másrészt azért, mert

  Most még nyolcadikos, de… (1) Egy nyolcadikos diák felkerülése a középiskolába rengeteg kihívást tartogat számára. Kutatások sora támasztja alá, hogy ez az átmenet nagy mértékű szorongást okoz neki és rendkívüli módon – negatív irányba – tudja befolyásolni önértékelését. Kettős és egyszerre rázúduló feladattal kell megküzdenie egy középiskolába készülő fiatalnak: tanulási és beilleszkedési nehézségekkel. Ez érzelmi hullámvasútra ülteti fel - az iskolaváltás önmagában is komolyan befolyásolja a serdülő önmagáról alkotott képét és hangulatát. Segíthet, ha a szülő tisztában van azokkal a kihívásokkal, amikkel gyermekének szembe kell majd néznie – ezért egy rövid cikksorozatban szeretném megosztani pedagógusként és önismereti tanácsadóként szerzett tapasztalataimat. Most még nyolcadikos, de… (2) Egy középiskolába készülő fiatalnak kettős kihívással kell megküzdenie. Egyrészt tanulmányi téren fog teljesen új helyzet előtt állni, másrészt a beilleszkedéssel is boldogulnia kell. E